h1

Leprous: Pitfalls

2020-11-11

 

A Gazpacho után újabb norvég progzenekart mutatnék be, legújabb felfedezésem ugyanis a már 2001 óta létező, notoddeni zenekar, a Leprous. A Pitfalls hatodik – és legjobb – stúdióalbumuk, 2019-ben jelent meg. Dobfórumokon olvastam először a zenekarról, ahol is a lemez utolsó számának, a The Sky Is Rednek a dobost és játékát bemutató, alábbi videóját ajánlották, és le is esett az állam. Azóta már több tucatszor megnéztem / meghallottam, de még mindig ugyanolyan döbbenetes és ugyanakkora élmény, mint elsőre volt. Pedig nem is rövid szám, 11 perc. A dobos, Baard Kolstad, 2014 óta van a zenekarral, és az utolsó három albumon szerepelt. Egyértelmű tehetsége, ügyessége mellett külön említésre méltó kreativitása is, nem csak eljátszani, megírni is nagy szám ezeket a különleges, egyedi részeket. Mondjuk, a lemezen igazából ez az egyetlen ilyen dob-fókuszú, komplikált ritmusú szám, mindenféle ritmusképlettel.

Folytatás itt →

h1

Gazpacho: Fireworker

2020-11-10

Szintén szeptemberben jelent meg a Kscope-nál egy másik kedvenc prog zenekarom új lemeze, a norvég Gazpacho Fireworker c., 11-ik albuma. A prog / art rock zenét játszó csapat eddig is egyéni hangzása ezúttal még bátrabb lett, a korlátoktól mentes albumon 5 dal található, amelyekből kettő elég hosszúra sikerült. Az utolsó szám 15 perces, az első, Space Cowboy pedig közel 20. Ez lett a lemezről a kedvencem, nagyon szép, megható zongoradallammal indul, erőteljesebb rock gitáros részekkel bővül ki, aztán egyszercsak egy nagy kórust hallhatunk, kissé rockopera az egész, de igen változatos. Ez az egy szám maga egy külön lemez lehetne, annyi sok minden belekerült, de élmény hallgatni. Az album egyébként szokás szerint valami nagyszabású, filozófiai elképzelést jár körül, amiről részletesen olvashatunk a weboldalukon. Ebbe annyira nem merültem el inkább, mert nem szeretem, ha megmondják, mit gondoljak.

Folytatás itt →

h1

The Pineapple Thief: Versions of the Truth (deluxe)

2020-11-10

Szeptember elején jelent meg az angol prog rock zenekar új lemeze, aminek négy kislemezes dalát – Versions of the Truth, Break It All, Demons, Driving Like Maniacs -, melyekhez klip is készült, addigra már agyon hallgattam. Még a nyár közepén rendeltem meg a deluxe box setet, amely négy korong (CD, bónusz CD, DVD és Bluray) mellett egy, a teljes zenekar által dedikált képet is tartalmaz, valamint egy könyv formátumú bookletet, érdekes fotókkal. Ezek közt (lásd kép) két oldal homályos, mávészfotót találunk Gavin dobkottájáiról is.

Folytatás itt →

h1

Változatos

2020-08-07

h1

Új The Pineapple Thief lemez

2020-07-15

A karantén idején otthon szépen befejezték az új albumot, Versions of the Truth címmel, 10 számmal, és szeptember 4-ei megjelenéssel. Nemcsak az igazságnak, de a lemeznek is számtalan verziója lesz, mindenféle színű bakelit, CD, bluray és limited doboz kombinációkban előrendelhető. Elsőként a Demons című számot mutatták be, majd pedig a héten a Break it All-t, ami sokkal jobban tetszik, és már-már porcupinetrees beütésű, vagy csak beleképzelem a dobos miatt. Külön gyönyörűség Gavin kivilágított, felvillanó dobjait nézni tökéletes játéka mellé, bár megfordult a fejemben, hogy nem szponzorálta-e őket vajon a Sonor, mert a lábdob teljes képernyős logóját jó párszor belevillantják a nézők arcába. :)

https://www.youtube.com/watch?v=fVNjhKLF1Pg
Folytatás itt →

h1

Mr. Bungle live

2020-02-20

Aki nem tudná, a Mr Bungle a Faith No More-os Mike Patton 1985-ben alapított zenekara, amit néha-néha feléleszt. A stílus besorolhatatlan, néha egy-egy számon belül is többfélét hallhatunk, mint pl.: heavy metal, avant-garde jazz, ska, disco vagy épp funk, így a zenéjük főleg fura. Sok feldolgozást is játszanak. Eddig mindössze 3 lemezük jelent meg a 90-es években, így a mostani, különleges, egyedi turnén nem is lehetett sejteni, hogy mit hallunk majd a színpadon. A három városban két-két estére korlátozott újraalakulás és turné életre szóló lehetőségnek tűnt, egy rajongó ismerősöm át is utazta érte az óceánt, így szerencsére nekem is úgy alakult, hogy ott lehetettem a 11-i, brooklyni koncerten.

A két előzenekar nem nagyon jött be, de aztán jött az őrület. A zenekari nyúlkoponya elé először egy dallamos intróval lépett fel a maga is nyuszifülekben pompázó Patton, és még később volt egy nyugisabb darab, de az este többi részében egyetlen szót sem lehetett kivenni a főleg kiabálásból álló dalszövegekből, egy darabig még arra is gyanakodtam, hogy lehet, hogy nem is írtak szöveget. Bár aztán azért voltak feldolgozások is, Slayer, Cro-Mags meg olyasmik, mint a La Cucaracha. A zene főleg kemény zúzda, amolyan Anthrax-Slayer metrszésvonalon, tekintve, hogy az Anthrax gitárosa, Scott Ian játszott velük és a Slayer dobos, istencsászár Dave Lombardo. A helyi közönség is jól beindult az itt szokotthoz képest. Az este további bizarr különlegessége volt még, hogy egy rajongó egy barátja végrendelete szerint feldobta a színpadra az illető srác hamvait egy alsógatyába csomagolva. Setlist.

Folytatás itt →

h1

Ne Obliviscaris

2020-01-15

Legújabb kedvencem a távoli Ausztráliából való prog metál zenekar, a Ne Obliviscaris, amely latinul ne felejtst jelent. Első találkozásom a zenéjükkel épp egy ilyen, felejthetetlen dobvideó volt, amely a kedvenc számommá vált – And Plague Flowers The Kaleidoscope – a dobos, Dan Presland a lábdobpedálja promójaként vette fel, eszméletlen ügyes:

Folytatás itt →