h1

Beborn Beton: A Worthy Compensation

2016-08-17

rég hallgattam már Beborn Betont, de most belefutottam a német szintpop-zenekar legújabb lemezébe (A Worthy Compensation, 20015), és nagyon tetszik, kellemes orgánumú ének, dark, jó hangzású elektronika. Nekem legjobban az első szám, a Daisy Cutter jött be, a Last Day On Earthhöz pedig klip is van.

Folytatás itt →

h1

Új Assemblage 23 lemez

2016-08-08

Ízelítő az új, 8. nagylemezről, melynek címe Endure, és szemptember 9-én jelenik meg a Metropolis Recordsnál. Előrendelhető a zenekar weboldalán itt.

Folytatás itt →

h1

Yello: Limbo

2016-07-28

Dieter Meier és Boris Blank már 37. éve tolják a Yello szekerét, de még mindig tudnak újat mutatni, pl. idén októberben, Berlinben lesz az első élő koncertjük! Ennek apropója pedig a szeptember 30-án megjelenő, új, 13. nagylemezük, a Toy, amelyről már meg is tekinthetjük az első klipet, ami a Limbo c. számhoz készült.

Folytatás itt →

h1

Alice In Chains live

2016-07-27

aic1 aic2

Nem is tudom, mit írjak egy általam kevéssé ismert zenekarról, bár mindig is tudtam, hogy miről van szó, a 90-es években valahogy nem jött be nekem a zenekar, pedig amúgy pl. a Nirvánát persze, szerettem. Mondjuk ez is elég lehangoló, hogy emlékszem rá, amikor a grunge új volt, negyed évszázada.. Hirtelen kaptunk két jegyet mindenesetre, így először láthattam a zenekart élőben a ny-i Beacon Theaterben, aminek ilyen szép, római kori műdíszlete van. (Fényképezőt nem vittam.) Jól is szólt szerintem.

Folytatás itt →

h1

Alvókoncert, Moogfest

2016-05-21

sleep

Most, hogy majd’ bealudtam a tegnapi koncerten, egész jó lenne egy ilyen 8 órás, drónzenére fekve bealudni. A több, mint 30-lemezees Robert Rich már több hasonló koncertet is adott, pl. Krakkóban. Nem újkeletű az ötlet, az amerikai ambient zenész már a 80-as években koncertezett alvó közönségnek. Legutóbb a minap, a most zajló Moogfest keretében lépett fel éjféltől reggel 8-ig egy ágyakkal teli teremben.

Folytatás itt →

h1

Apocalyptica live NY

2016-05-21

apo1 apo2

Először láttam élőben a finn csellómetál-zenekart, és sajnos csalódást okoztak, de talán nem az ő hibájuk. A lemezeiket továbbra is szeretem – főleg az utolsó hármat – és agyonhallgatom, de a koncertről korán leléptem, illetve későn, ha belevesszük, hogy végtelen sokáig tartott a két, unalmas, amerikai előzenekar műsora (10 Years, Failure Anthem).

Folytatás itt →