h1

Antimatter: Leaving Eden

2007-04-14

 
Belehallgatás, kontakt: http://www.myspace.com/antimatterband 
Honlap videókkal és mp3-akkal: http://www.antimatteronline.com/
Amazon.de vásárlás, rendelés a kiadótól, egy itthoni bolt és mégegy.

Az Antimatter angol-ír zenekar, melyet az Anathema korábbi basszusgitáros-dalszerzője, Duncan Patterson alakított Mick Mosszal köszösen. A duó első, alternatív körökben nagy sikert elért Saviour c. lemezén Mick kiváló énekhangja mellett főleg vendégművészek hangját hallhattuk, két énekesnőt is. A zenekar a metálbandából alternatív poppá szelidült Anathema hangzásának egy részét vitte tovább, a szomorkás dalok elektronikus hangszereléssel, triphopos ritmusokkal egészültek ki, ám mindvégig jelentős volt a zenekarnál az akusztikus, unplugged hangzás is, főleg koncerteken. Második, Lights Out c. lemezük méltó folytatásként jelent meg 2003-ban, egy ingyenes online kiadványt és egy akusztikus koncertlemezt követően, amelyen egyébként a zenekarral továbbra is jó viszonyt ápoló Anathema tag, Danny Cavanagh is közreműködött. A zenekar egyébként is rendszeresen játszott régebbi Anathema dalokat, lévén, Duncan a szerzőjük. Harmadik lemezük, a Planetary Confinement 2005-ben jelent meg, majd ezután különvált a duó, mivel már nem tudták összeegyeztetni a kétlakiságot (külön ország) illetve Dunc több új, más jellegű projectbe kezdett, legújabb lemeze az Ion formációban nemrég jelent meg.

Kitűnő zenészek és intelligens, közvetlen, jófej arcok antimatterék, muzikálisan is jól összeillő párost alkottak, de külön-külön is megállják a helyüket. Ez derült ki a zenekar legújabb lemezéből is, amelyet Moss (szövegíró, zeneszerző, énekes, gitáros stb.) immár egyedül rögzített, persze vendégzenészek sorával. A Leaving Eden tegnap jelent meg, a közreműködők: Danny Cavanagh (gitár, zongora), Ste Hughes (bassz), Rachel Brewster (hegedű), Chris Philipns (dob). A banda korábbi harmonikusságát jellemzi, hogy többnyire nehéz volt megmondani, hogy melyik dalt épp melyikük szerezte, így az új lemez hangzása sem lesz a korábbiaktól elütő. Talán annyit lehet elmondani a különbségről, hogy mindig is Mick volt a teátrálisabb, Pink Floydosabb megszólalású részekért a felelős, ezért ez a hangulat kicsit előrébb kerül az új lemezen, például hatalmas gitárszólók, drámai vonósok és persze komoly szövegek formájában. A szomorkás, ambient, elszállós, elektronikus hangzások továbbra is maradnak, női vokál viszont nincs, de nincs is rá szükség, Micknek gyönyörű hangja, és rendkívüli kifejezőképessége van. A lemezen található kilenc számból a címadó dal a kedvencem. A német Zillo és az olasz Metal Shock magazinok még megjelenés előtt a hónap lemezének választották a Leaving Eden-t. Nálam egyelőre az év albuma.

Leaving Eden sample a kiadó oldaláról:

6 komment

  1. Antimatter nagyon jo, hallgattam mar az uj albumot es pont olyan amire az ember szamit; komoly, mely, es jo a keveres= iszonyu jol szol, barmilyen hangrendszeren.
    Es nehez megmondani hogy inkabb elektronikus vagy inkabb akusztikus, mert mindegyik szamot lehet igy is meg ugy is hallgatni :)
    Ja igen, azert eleg sok Pink Floydos motivumot fel lehet fedezni, a hatterben neha valami orgona vinnyog, pont ugy mint a wish you were here-en. Meg a gitarszolok is “nagy lelegzetveteluek” :)


  2. Hoppá! Kösz a leírást, meg kell szereznem az albumot!:-)


  3. Ha még nincs meg, a korábbiakat is mindenképp!


  4. Egyetértek a cikkel. Ez az album egy mestermű.


  5. Ez egy mestermű.


  6. Bizony! Nem is lehet elégszer elmondani :)



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *