h1

TYG: Super Ready / Fragmenté

2007-06-01

http://www.younggods.com/
http://www.myspace.com/theyounggods

A svájci The Young Gods zenekar inkább isteninek mondható, mintsem fiatalnak, mivel már 22 éve léteznek. Egy sampler köré alakult trió indította el az azóta klasszikussá vált ipari bandát, melyet sokan neveztek meg ihletőik egyikeként (pl. NIN, Mike Patton, David Bowie vagy épp a Chemical Brothers). Az alapító énekes, Franz Treichler köré szerveződő zenekarban többen is megfordultak, jelenleg Alain Monod a billentyűs és Bernard Trontin dobol. A zenekarról előszőr ’93-ban hallottam, az akkor már négy éves L’Eau Rouge lemezüknek köszönhetően. Annó azt hittem, hogy franciák, mivel az ország dél-nyugati területéről (Genfből) valók, ahol ez a hivatalos nyelv. Stílusuk az ipari zenén kívül egyébként rendkívül sok egyebet tartalmaz, időről időre megújulnak, néha elektronika, new wave is belekerül, tavaly meg épp egy szimfónikus zenekarral turnéztak. (Játszottak az A38-on is.) Nagyon fontosnak tartják a szövegeiket is, amelyek sokszor hordoznak társadamli vagy politikai üzenetet. Legújabb lemezük, a Super Ready / Fragmenté nemrég jelent meg, borítóján a színes bogyók közt egy pisztoly körvonalait látjuk.

Az új lemez – számomra meglepő mód – egész könnyen emészthető, dallamos (hozzájuk mérten). Az első dal, I’m the Drug sima rock számnak is elmenne, ha a néhol különös ritmusváltásokat és a zenekar jellegzetes hangszínű, torz gitárhangjait nem számítjuk (nem vagyok benne biztos, hogy valódi gitárról van szó, persze). Az énekdallamok viszont tényleg illenének rockslágerek, kora 90-es évekbeli, punkos dalok alá, ha a hangszerelés és a dob kevésbé volna eredeti. A punk hasonlat lehet, hogy hülyeség persze, onnan jön, hogy az ének rettentően emlékeztet az L.A. Gunsra. A harmonikusság miatt aztán egyszerre kellemes hallgatni őket, és mégis egyértelműen különleges hangzású, zajeffektekkel teli a lemez. Sokan sokszor írták már rájuk, hogy megelőzik a korukat, de én nem helyezeném el őket így az időben, mert kétlem, hogy ilyen zenéket hallunk majd évek múlva – egyszerűen csak egyéniek, ahogy már 20 éve is azok voltak. Bár nem ismerem a teljes diszkográfiát, az új dalokat hallva egyből beugrott a korábbi hangzás, vagyis a nagy egyediség, megújulás, forradalmiság mögött van valami jellegzetes és tartósan jelenlévő dolog is, amit inkább nem bontanék most elemeire, a lényeg, hogy akik már korábban megszerették a zenekart, most sem fognak csalódni. Eszméletlen sokfélék a számok külön-külön, de még önmagukban is, nem is lehet leírni őket, ezért mindenkinek azt ajánlom inkább, hogy hallgasson bele az albumba, a fenti myspace oldalon az előbb említett kezdődal után a “lírai” Stay With Us is megtalálható plusz még két dal a lemezről. A zenekar profile oldalán vannak még videófelvételek, amin akusztikus verzióban adják elő a dalokat, ami szintén élményszámba megy, főleg egy sampleres, ipari zajzenekart véve alapul. Alig várom, hogy elmehessek egy ilyen unplugged koncertjükre. I’m The Drug akusztikus verzió live:

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *