h1

Apocalyptica: Worlds Collide

2007-10-29

Világok találkoznak, ütköznek össze (sic!) a finn csellómetál zenekar új albumán, amely szeptemberben jelent meg, és zseniális. Ezen kívül szép, érdekes és csodálatos is. Négy frissdiplomás csellista alakította a zenekart, akik Metallica-feldolgozásokat játszottak, majd másik zenekarok dalait is csellóra hangszerelve. Aztán lemezről-lemezre szaporodtak a saját szerzemények is, ma pedig már főleg eredeti zenét játszanak, ráadásul vokalistákkal kiegészülve. Korábban is sok vendégzenész fordult meg lemezeiken, a mostanin szinte minden dalnál van egy, aki még inkább egyedivé varázsolja a dalokat. Néhány tagcsere után most három csellista és egy dobos alkotja a bandát. A lemezt hallgatva szinte már az a kérdés merül fel bennem, hangszerük miért is nem alaptartozéka a rockzenekarok felállásának, mivel annyira passzol bele. Mély, erőteljes, dögös, gyors vagy éppen lírai megszólalásával sokféle hatást el lehet érni, és sokkal érzelmesebbé, emberibbé teszi az élőhangszer a hangzást is. Nézzük a számokat:

Words Collide: a címadó dal instrumentális, okos, már-már progresszív, néhol kemény riffekkel, de leginkább egy dallamos csellószóló körül bonyolódik. A Grace-ben szerepet kap az elektromos gitár, ami a csellóval felváltva viszi a szólót, továbbra is kemény alapokon, de valamivel érzelmesebb, líraibb módon. Ráadásul a gitáros vendégzenész: Tomoyasu Hotei virtuóz játékát hallhatjuk (róla már írtam). Ez is instrumentális. Az I'm Not Jesus c. számban a Slipknot frontember Corey Taylor énekel kényes témákról. Ez a szám egy lassab rockslágernek is elmenne, a vonósokat inkább a vastag hangzásban érhetjük tetten. A következő szám a kedvencem a lemezről, a csellós-instrumentális, progresszív Ion. Fülbemászó, energikus ritmus, mély, zengő hangok. Nagyon hangulatos, változatos, szépen felépített dal. Ezután német szöveg jön, a hangot és a stílust könnyű felismerni, a Rammstein énekesét, Till Lindemannt halljuk a Helden c. dalban, amely David Bowie: Heroes c. számának a feldolgozása. Ezután két instrumentáls dal jön, a lírai, cselló-orientált Stroke, és a metálos, kemény Last Hope, amelyben Dave Lombardo (Slayer) dobol, aki már korábban is játszott a zenekarral. A lassú, bús, ám fülbemászó I don't care-ben Adam Gontier, a Three Days Grace frontembere énekel. A következő, Burn, és az utolsó, Peace instrumentális számok. Az utolsó előtti, S.O.S. című dal a Lacuna Coil csodás hangú, olasz énekesnője, Cristina Scabbia közreműködésével pedig a lemez egyik fénypontja. Ebben és az I don't care-ben háttérvokálozik még a svéd Mats Levén, aki több zenekarnak is kölcsönözte már a hangját, a legismertebbek talán a Therion, Krux és Yngwie Malmsteen. Ez a 11 dal található a sima CD-n, de a Worlds Collide megjelent Deluxe kiadásban is két bónuszdallal: Ural, Dreamer; és Japánban egy harmadik, Lies című számmal is kibővítették. I Don't Care:

A zenekar európai turnén van, a 29-ikei, berlini koncertjüket a neten is közvetíteni fogják, bővebb infók a site-on. Budapesten is fellépnek, november 7-én a Petőfi Csarnokban.

Négy új dal meghallgatható: http://myspace.com/apocalyptica
Hivatalos site: http://www.apocalyptica.de/en_index.html
Hivatalos kották: http://www.harmageddon-music.com/

!!! A mai, berlini koncert netes, élő közvetítése itt lesz (este 10-től):
http://kunden.wundermedia.de/livedome/player/50/apocalyptica_en.com/

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *