h1

Zagar: Cannot Walk Fly Instead

2008-02-07

http://www.zagarmusic.com/

http://zagar.freeblog.hu/

http://www.myspace.com/zagar

http://youtube.com/zagarmusic

kiadó: CLS

A Zagar egyike azon magyar zenekaroknak, amelyeket nemcsak a hazai színtértől való távolságom miatt nem ismerek kellőképp, hanem azért is, mert túl trendinek (bocs) tűntek eddig, és ezért elkerültem. :) Azért azzal tisztában voltam, hogy jók, csak mostanáig tartott, hogy megadjam az esélyt. A másik nehézség, hogy ezt a stílust, már ha egyátalán létezik olyan, amibe beletuszkolhatók, nem nagyon ismerem, így a zenei okoskodást kerülni fogom, csak azt tudom leírni, ami gondolok és érzek.

Egy kis infó: a zenekar tagsága és a közreműködők: Zságer Balázs (alapító, Yonderboi-billentyűs), DJ Bootsie, Kovács Andor gitáros, Lázár Tibor dobos, Zságer-Varga Ákos bassz. Vendégénekes: Ligeti György (Puzzle) Londonból, plusz néhány számban Zságer énekel vokóderrel, valamint a Yonderboi zenekarból Kutzora Edina. Ezen felül Hodosi Enikő (Neo), Németh Juci (ex-Anima), Péterfy Bori (ex-Amorf Ördögök), Judie Jay és a ghánai Sena. A 14 dalt tartalmazó lemez 2007 október végén jelent meg.

A stílus állítólag: future jazz / underground / electronica / psyheledic. Ez nem sokat mond nekem, úgyhogy inkább hallgatom. Már az első számnál bajban vagyok, semmihez nem tudom hasonlítani, bár ez lehet, azért van, mert általában progmetált hallgatok vagy gótorockot :), mindenesetre nagyon tetszik a Séance, mert van benne ilyen hipnotikusan ismétlődő alap meg torzgitárhang. Kicsit filmzenés mind, meg inkább agyas zene, vagy nem is tudom, de inkább fiúknak való (ez most, ugye, megint hülyeség?). Nagyon jó és eredeti hangszínek vannak benne, és elsőrangú a megszólalás. Nagyon kellemes zene. A The Prophet is a Fool-ban női ária volt, míg az előtte levőben férfikórus, a harmadik – a lemez címére utaló – számban, a Rock'n'Roll goes to the Girls-ben végre van ének is, és jó dinamikus dal, lehet rá akár táncolni is. A North Pole Samba-t először North Pole Santa-nak olvastam :) de jól benne van az északi sarki hideg szél. Hangulatos, igen változatos szám. Az utána következő Love and Strangenesst legalább ennyire jegesnek érzem, ezek ismét instrumentális dalok. A Learn to Fallban van aztán ének, ez egy lassú, gitáros, félálomba ringató dal, ebben is van minden, az egyes trackekről lehetne külön esszéket írni… A következő két, gyorsabb számban marad a vokál, a The Snob kicsit torzítottabb, a Never the Same meg poppos (és olyan U2-s gitár van benne). Jól esik utána a Three Seasons Fall lassú tempója, finom, elszállós torzgitár-dallammal. Valahogy minden dalban van valami izgató, de ezt akár pro és kontra is felhozhatom, attól függ, hogy az ember éppen pörgősen hallgatja-e, a parti forgatagában beredbullozva, vagy nyugira vágyik, utóbbihoz talán kevésbé jó (nekem). A Wings of Love-ban az Underground Divas énekelnek, ehhez is készült klip (lásd fent a youtube-on). Összességében: egy eszméletlenül tehetséges és profi, határtalanul kreatív és eredeti zenét játszó zenekar csinált egy hibátlan lemezt, jár(na) nekik a világhír.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *