h1

Juno Reactor: Gods & Monsters

2008-09-06

Az új lemezzel ritkán jelentkező bandákat könnyen elfelejti az ember, így ma a Juno Reactor legjobb lemezét, a Shangot (2000) hallgatva jutott eszembe körülnézni, hogy kiadtak-e azóta valamit. A 2004-es Labyrinth után ismét négy év telt el, míg igén tavasszal új albuma jelent meg a Ben Watkins köré szerveződő bandának a Metropolis Recordsnál. Persze, közben sem ültek tétlenül, Ben filmzenét (Brave Story) is írt például.

A Gods and Monsters ismét más egy kicsit, évtizedek múlásával nem játszhatják ugyanazt, és a zenészek személye sem állandó. Ezen az albumon is elég sokan vendégeskednek, Ben: dob, gitár, billentyűk, zongorán Mike Garson, gitáron a japán Sugizo játszanak, többek közt. Különleges hangszerekhez külön zenész jár, hallhatunk szonárt (?), trombitát, darduk fuvolát, neyt (közel-keleti hangszer), és a vokálokat is többen adják. A zene bekategorizálásával bajban lennék, de pont ez a jó. Vannak rajta trance-esebb, gyors számok, mint pl. az albumot kezdő Inca Steppa, aztán filmzeneszerű hangulatokból van a legtöbb, de némelyik dal már-már jazzes (különösen a trombitásak). A kilenc dalból kettő a The Matrix: Path of Neo (PS2) videójáték zenéjeként is megjelent (City of the Sinful, Immaculate Crucifixion). Ez a játék- és filmzenemunka, amit időközben csináltak, az albumra is hatással volt, sok ilyen merengős, ambient rész van benne, szép hangszínekkel, akusztikus hangszerekkel vegyítve. Nekem talán az Immaculate Cruxifiction tetszik a legjobban. Nagyon hangulatos, magával ragadó lemez, érdekes, eklektikus stílussal, egyedi és kellemes hallgatnivaló.

Myspace: http://www.myspace.com/juno_reactor (3 új dal)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *