h1

Antimatter, Scream Silence live

2009-04-21

Scream Silence (D), Antimatter (UK)
live @ KIFF, Aarau (CH), 2009-04-18

Hat évvel ezelőtt még több száz kilométert kellett autóznom, hogy egy kis német faluban megnézhessem Antimatteréket – mindenképp megérte -, a szerencséseknek viszont már házhoz jött a produkció tavaly, amikor is az Anathemaval együtt Budapesten játszottak (nov.4.). Most ismét vonatra kellett szállnom, hogy a több éves pihenő és külön zenélés után együtt láthassam Micket és Duncot, és már megint megérte. Az svájci Aarauban levő klub kellemes helyszín volt az akusztikus koncerthez, tágas, megfelelő méretű, jó hangosítású terem, és legnagyobb örömömre voltak székek is (vénülök:).

Mire odaértem, a helyi előzenekar már lement, és egy számomra eddig ismeretlen, berlini banda lépett a színpadra fél-unplugged koncerttel. Akusztikus gitár, szinti, ének, dob. A Scream Silence nagy és kellemes meglepetés volt, és remek párosítás az Antimatterhez, mivel az ő esetükben is az élmény egy óriási részét az eszméletlen szép énekhang nyújtotta. Kellemes, dallamos, dark zenét adtak elő, angol szövegekkel, néha kicsit a Dreadful Shadowsra emlékeztetett a zene, az énekes hangja pedig mint valami Chris Isaak-Joy Division mix. A sosem hallott dalok már elsőre elragadtak, szóhoz sem jutottam örömömben. Látszott, hogy ők is élvezik a bulit, az akusztikus hangzás egyszerűsége a dobokkal, hangoskodással megtámogatva pedig nagy energiát kölcsönzött a daloknak.

Különösen szimpatikus volt még, hogy előadtak egy Paradise Lost feldolgozást is (Say Just Words, lásd fent). Előzenekarnál talán nem annyira szokás, de igen lelkesen visszatapsolta őket a közönség egy ráadásra a végén. Utánuk, 11 körül lépett színpadra az Antimatter.

Az énekes, Mick Moss egy gitárral, a korábbi Anathema-tag Duncan Patterson pedig mandolinon játszott. Az előző, 5-tagú, hangos banda után tartottam tőle, hogy nem lesz olyan erőteljes a duó hangzása, de ketten, két akusztikus hangszer pengetésével is óriási hatást értek el. Amikor legutóbb láttam őket, szintén akusztikus koncerten, még a gitár vitte a szólót a basszus mellett, most fordítva, Duncan mandolinjain szólt a fő dallam. Bár Mick hangja önmagában is mindent visz, a gitár és mandolin segítségével teljes értékű, dinamikus megszólalást produkáltak. Ez meg is lepett, hogy a lemezeken jóval bonyolultabb hangszereléssel szereplő dalok ennyire jól előadhatóak így, amiből csak az látszik, hogy milyen erős alapokra épültek, felejthetetlen, minimálverzióban is szívbemarkoló dallamokra. Ez volt a setlist:

Eleanor Rigby (Beatles cover)
Over Your Shoulder
Flowers
Learpholl (by Ion)
Mr. White (Trouble cover)
The Last Laugh
Feel (Anathema)
Going Nowhere
Destiny (Anathema)
The Power of Love (Frankie Goes to Hollywood cover)
Leaving Eden
Working Class Hero (John Lennon cover)
-star wars, imperial march-
Empty (Anathema)
The Weight Of The World
Lost Control (Anathema)
-knight rider-
Eternity Part III
Hope (cover)

Amint látható, a zenekar teljes múltját érintették a dalok, a régi és új lemezekről is voltak számok, illetve Duncan korábbi, anathemás szerzeményei, és mostani projectje, az Ion egy száma is hallható volt. Emellett remek feldolgozásokat is hallhattunk, meg volt néhány vicces közjáték, filmzene. A repertoárba újabbként került egyik dal, a Power of Love élő verziója myspacen is meghallgatható. Nagyon örültem, hogy volt náluk pár cédé, így a nemrég megjelent Live @ An Club kiadvány is, amely egy nemrégi, hasonló, akusztikus koncert anyagát tartalmazza, melyen az Anathemából Daniel Cavanagh vendégszerepel. Ezen is hallhatunk jópárat a fenti dalokból. Koncert után sikerült is Mickkel dedikáltatnom, aki ráadásul ennyi év után felismert :) Kedves, közvetlen arc volt lent és a színpadon is, végig jó hangulatban telt a koncert, és természetesen vastaps lett a vége, kétszer is visszahívta őket a közönség. Először egy kis Knight Rideres interlude után az Eternity Part III-t hallhattuk, másodjára pedig Mick jött vissza egyedül, hogy egy szál gitárral eljátssza a számomra oly’ kedves Hope c. dalt. Ezt az Anathema is szokta játszani, a dal Roy Harper előadásában lett ismert (Jimmy Page-dzsel közös lemezéről), érdemes tudni azonban, hogy eredetileg David Gilmour írta. Két részlet a ráadásdalokból:

3 komment

  1. Ha odafigyeltünk volna (te is meg én is, mert én is későn tudtam meg), akkor márc. elején Szegeden is megnézhetted volna a Garaboncziásban. Ezek az Anathemás-ex-Anathemás gyerekek szeretik Szegedet, Danny Cavanagh is minden évben jön Szegedre.


  2. Szegedről nem tudtam, de nekem az messzebb esik :)
    Lesznek május 31-én a Wave Gothicon, Lipcsében, zongorával…


  3. Az semmi, de 30-án ugyanott a Current 93, na azt nézd meg majd! :)



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *