h1

Depeche Mode: Sounds of the Universe

2009-05-11

Van egy ilyen együttes, hogy Depeche Mode. Nem mondok újat, ha elmesélem, hogy valaha Magyarországon az alterosok két csapatra tagozódtak: Módosokra és Gyógyszeresekre (The Cure-fanok, ugye). A két csapat pedig masszívan utálta a másikat. Aztán jött egy korszak, amikor mindenki a DM-et majmolta, egyre-másra jelentek meg a szintipop bandák, Magyarországon pedig a Bonanza Banzai alakított nagyot. Az lehetett a DM igazi nagy korszaka, mert mostanában a kritikusok szerint mélyrepül.

Azt írtam az előbb, hogy „mostanában, a kritikusok szerint” – sokak ugyanis semmire sem tartják a 2005-ös Playing the Angel című lemezt, ami nekem viszont nagyon tetszett. Azzal sem értettem egyet eleddig, hogy a DM rosszabb lenne, mint régebben volt – egyszerűen kicsit másabb a hangzása, mint rég, de attól még ugyanúgy üt. Semmi bajom nem volt az Exciterrel sem, amit sokan lehúztak, minden albumon tudtam olyan számokat találni, ami kőkeményen odavágott, megjegyeztem, dúdoltam, betanultam a dalszövegeket. Ez alkalommal viszont egyet kell értsek másokkal: a legújabb, szám szerint 12. DM-lemez már nem DM. Ez már valami más. Ugyanis ha Depeche Mode-ként kellene értékelnem, akkor habozás nélkül egyest adnék neki, de megpróbáltam csak a zenére koncentrálni, előítélet nélkül, mintha valami olyan bandától lenne, akikről sosem hallottam volna, és nem lettem volna soha DM-fan. (Nehéz volt.)

Szóval adott egy lemez, amelyen a legtöbb dalt Martin Gore szerezte, s amelynek a legelső kislemeze a Wrong című számból készült, ami a lemezen a harmadik, az én szememben pedig nagyon rossz választás volt – az In Sympathy-nak jobb a hangzása.

A 13 szám mindegyike igen erősen a szintetizátorra alapoz, és sokszor volt az az érzésem, hogy a szinti dübörgése elnyomja Dave Gahan hangját, ami továbbra is, változatlanul hátborsóztat. Nincsen túl nagy változatosság a lemezen, ha háttérben menne, egyáltalán nem érezném, hogy váltott a lemez két szám között. Erőteljes a tücctücc-hangzás, túl sokszor van „semmi különös”-érzetem – nem ezt vártam egy olyan együttestől, amely olyan számokat tud felmutatni, mint az Enjoy the Silence. (Na, csak kitört belőlem a fan.)

Régebben a DM-hangzás sokkal inkább iparibb volt, nem úgy, mint most: mintha Martin Gore beleszeretett volna a Made in China-szintik prüntyögős hangzásába. Kicsit diszkósított is ráadásul, szóval lazán elmehetne bármelyik klubba, a lötyögés aláfestéséhez. A lemezről azok, amiket talán meg fogok tartani a lejátszóban, az a Miles Away, illetve az In Sympathy, és ennyi. Sajnálom, srácok, rajongó vagyok, nekem tücctücc plömmögés a DM-től visszatetsző.

(De hogy ne csak az én lehúzó véleményem legyen itt, elmesélem, hogy egy barátomnak, akinek többek között kikeseregtem magam, kifejezetten tetszett. Elmondása szerint más ugyan a lemez hangzása, mint amit elvártam volna, az igaz, viszont lazább, nyugisabb. Neki tetszett ez a másság. Szerinte sokszor kell meghallgatni és akkor ráérez az ember. Meghallgattam sokszor, én nem éreztem rá, de fogadjátok meg a tanácsát, hátha.)

2/5

– vendégposzt, írta: Vid.Eskin

8 komment

  1. nekem bejött, legalábbis az első fele, a Wrong pedig évek óta az első, ami igazán feldobott.. eddig is inkább a keményebb számaikat szerettem.


  2. “… a gitár, ami eddig szinte DM-védjegy volt”
    (Neked.)


  3. érdekes, nálunk a cure-osok es a DM-esek egy tábor voltak és közösen utálták a bonanzásokat :) Én meg mindhármat szerettem.

    Chelloveck:
    “… a gitár, ami eddig szinte DM-védjegy volt”
    (Neked.)
    +1


  4. a gitár mióta védjegye a dm-nek?


  5. az én időmben a duranosok voltak a depeche ellen, legalábbis frizurában


  6. Rosszul fogalmaztam, kijavítom, elnézést.


  7. Érdekes. Biztos én már nagyon öreg vagyok, de annak idején a punk haverommal és a gruftie barátnőmmel együtt jártunk a Fekete Lyukba. És nem utáltunk senkit. Csak a diszkósokat nem szerettük…


  8. Ez a Mode album nagy nulla, a számok elején-végén hallható szintipityegések kivételével kukajelölt az album. A Playing The Angel még néhol-néhol tetszett, de ez a mostani zérus értékű. Kettőnél többször nem is hallgattam végig.

    Amúgy én is utálom a gitáros számaikat. Hallgassatok inkább VNV Nationt… :)



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *