h1

East 17: The Platinum Collection

2009-06-19

Ez most egy kicsit retro, nem is tudom, hányan emlékeznek a 90-es évek első felének nagy sikerű boybandjére. Az East 17 Londonból indult el a Take That egyik konkurenseként, de tőlük megkülönböztethető, komolyabb tartalommal, és szerintem egyénibb zenével, amelyben a popzene mellett rap is szerepelt.

A zenét, szöveget a slágerek többségében Tony Mortimer írta, így a zenekari viták, Brian Harvey botránya, előbbi kiválása idején hamar lehúzhatták a rolót. Tony egyébként manapság is még haknizik a régi dalokkal, amelyekért annó a rangos Ivor Novello díjat is megkapta. A toplistás statisztikákat átugrom, rengeteg volt, abban a pár évben nagy tömegekhez értek el. Például Budapesten is koncerteztek valamelyik stadionban, emlékszem, akkor már veterán metálosként megdöbbentett, milyen durva volt a buli (közönsége), ájuldozó lányok, nagy taposás ment. Jó volt :) A zenekarnak 2006-ban volt még egy újjáalakuló koncertje, de csak egy estéig bírták egymást, utána Mortimer ismét kivált, és a maradék három tag külön kezdett nosztalgiakoncertezni, még mostanában is játszanak. Néha-néha felbukkannak hírek új lemezről, de még nem lett belőle semmi…

Nehéz elmondani, hogy mi fogott meg, akkor már évekkel a Black Sabbath, Metallica, Anthrax-rajongás után egy boybandben, talán a hormonok :), de elég energikus és egyéni dalaik voltak, amellett, hogy az egész valahol hozzátartozott a korhoz, és nosztalgikus érzéseket is kelt bennem. Még most is jó hallgatni. De hogy a tárgyra térjünk, a The Platinum Collection gyűjteményük utólag, 2006-ben jelent meg remastered dalokkal, és elég jó best of album. A szokásos, alkalmasint nyálas tévéslágerek (MTV volt a csúcs akkor még angolul) mellett rajta van szinte minden kedvenc számom. Bár könnyű volt szemezgetniük, hiszen a banda első két, sikeresebb albumán szinte minden dal toplistás lett. Stílusilag elég tág a kínálat, a House of Love c. 1992-es single még rave-es, dance dal, a West End Girls hip-hop verziója pedig az ismert Pet Shop Boys szám feldolgozása. Hozzájuk a közös menedzser révén is volt még közük. Természetesen az első album – Walthamstow – top dala, kedvencem az It’s Alright is szerepel az albumon, a klipjét is szerettem:

A második, Steam c. lemezük 1994-ben azzal együtt, hogy elektronikus alapú popzene, talán kicsit technós is, olyan erőteljes, kemény hangzású volt, mint egy rockalbum. A Let It Rain, Steam, Thunder erre a példa. A Steamben dögös wah-gitár is van, nálam az mindent visz :) Innen való még az érzékibb Hold My Body Tight, aminek valamiért imádtam a raprészét is, Tony finom beszédhangja extra érzékiséget adott hozzá. Lírai számból a Stay Another Day és az Around The World slágerek kerültek fel, ezeket már nem annyira bírtam. Mindenesetre azt gondolom, a kétségkívül jóképű, essexi fiúk többek voltak, mint amit letűnt sztárságuk itthagyott, értéket alkottak a popzenében.

Remélem, van még, aki emlékszik rájuk – rajongók jelentkezzenek! -, a többiek pedig frissítsék a memóriájukat a régi klipekkel! Szerintem ez még ma is jó zene.

9 komment

  1. Bírtam őket régen. :)


  2. Az van ezekkel a sztarokkal (ide sorolhatjuk meg Britney, Backstreet boys, etc…), hogy iszonyu jo zenei alapot csinalnak a szamaikhoz. Ezen pedig okleveles hangmernokok dolgoznak, es ettol lesz olyan utos, es “allat” minden szam. Meg van tervezve.
    A Bose hangszorokkal is ez a helyzet, tudod hogy mesterseges a hang, de annyira allatul szol, hogy tetszik :)


  3. hát, sokat számít a profi hangzás, de azért sláger és sláger közt is vannak különbségek.. megvettem annó az említettek lemezét is (meg Take That és Lopez cd-m is van:), mert akkor még eredetinek is számítottak, de az East 17 sokkal jobb, meg kevésbé nyálas.


  4. Mikor az East 17 feltört a csúcsra, én még akkor kislány voltam,minden egyes posztert,kazettát,cd-t,matricát -ami velük kapcsolatos dolog volt-én összegyűjtöttem, és a mai napig őrzöm egy hatalmas dobozban.Korábban azt hittem hogy ez a rajongás nálam ilyen “tini dolog”-egyik együttest fogja követni majd a másik, de nem így lett.Azóta eltelt sok-sok év,férjhez mentem, gyermeket szültem, de a rajongásom még most is tart!Nagyon jó érzés hogy még mások is vannak rajtam kívül így,akik érdeklődnek és beszélnek az egykori tini bálványokról.Sajnálom hogy nem lehet róluk annyit hallani mint a ’95-96-os években,de nekem az is örömet okoz,ha néha felmegyek a netre,és olvashatok róluk pár sort.


  5. Tiniként igazi fanatikus voltam,mindent gyüjtöttem róluk,kazettát,posztereket mindent,ami megjelent róluk.Akkoriban bele voltam zúgva Brianba.Azóta eltelt sok év,de a mai napig jó szívvel gondolok vissza,azokra az időkre.A mai napig hallgatom a zenéjüket,jó nosztalgiázni.Rosszul érintett,hogy feloszlottak,még sírtam is:(


  6. A különbség talán annyi az akkori brit fiúcsapatokkal kapcsolatban, hogy nem ijedtek meg akkor sem, ha egy-egy hangszer a közelükbe került. Mortimernek például könnyű dolga volt, mivel eleve zenészként került a csapatba. De Gary Barlow sem véletlenül volt Take That-tag. Később aztán annak ment a szekér, aki profibb menedzsmenthez került. Brian Harvey hangja ma is felvehetné a versenyt bármelyik R’n’B előadóéval, és Mortimer zenéi se épp rosszak, csakhát az ének annyira nem az ő erőssége még ma sem.
    No, de nem véletlen, hogy ott volt “Mr. Voice” és “Mr. Keys” az East 17-ben. Jól összepasszoltak szakmailag. Csak sajnos ez itt ki is merült.


  7. 12-évesen East 17 rajongó voltam,imádtam őket 1000-rel!
    megvolt az összes cd-juk,most 30 éves vagyok- jó hallgatni a régi lemezeiket tony-terry-johh-brian,sajnáltam nagyon hogy feloszlattak-utána egyetlen fiú csapat sem jött be nálam zeneileg


  8. Hát ja én fanatikus rajongójuk vagyok a mai napig.Voltam koncertjükön is mindig hallgatom őket.EAST 17 FOREVER!


  9. A csapat együtt és mindjárt nálunk:
    http://www.east17.net/?DATES



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *