h1

VNV Nation: Of Faith, Power, and Glory

2009-06-19

Már nagyon vártam a VNV Nation új lemezét, ma jelent meg. A Judgement óta két év telt el, közben nemrég kiadtak egy limited boxsetet is Reformation 1 címmel, amelyben koncertfelvételek, remixek és videók találhatók. Az angol-ír EBM/futurepop duó új lemezének borítóját Michal Karz lengyel grafikus tervezte. Az emberiség által felhúzott idealista monumentumok, nagy remények és a hatalmas kontrasztok jelennek meg benne.

Hangulatos az indulószerű, dobos intró, az utána következő Sentinel pedig a zenekar tipikus hangzásvilágának képviselője. Különösebb változást nem hallok stílusilag, az előző lemezhez hasonló, kicsit nyersebb megszólalás a jellemző, de az énekes sötét, borongós hangja líraibbá teszi az összképet. Van benne valami himnikus, a borítóhoz illően. Az érdekesebb, lírai számok közt említendő a Ghost, amit az energikus, már-már technóba hajló Art of Conflict követ.. A szokásos, lassú, zongorás ballada a From My Hands, elég sablonosra sikerült, az utolsó, Where There Is Light c. dalra meg egy pillanatra azt hittem, U2 :) Még meg kell hallgatnom párszor a lemezt, de alapvetően tetszik. Összesen tíz dal van rajta, az egyik új számot – Tomorrow Never Comes – előadták a lipcsei Wave Gothic Treffenen, és találunk koncertvideót a Sentinelről is.

12 komment

  1. Sztem is király az album!!!!Majd Zágrábban megnézem öket szeptemberben!


  2. Most töltöm, majd írok róla véleményt. :)


  3. No meghallgattam, nekem nem nagyon tetszik az album, továbbra is az Empires és a Judgement lesz a két kedvenc VNV lemezem.

    Részletesebben: Az Intro és a Sentinel c. szám, továbbá a borító nagyon tetszik, a többi hanghalmaz kevésbé. A borító és az Intro alapján azt hittem, hogy futurepop helyett Triarii-féle neoklasszikus military electrora váltottak a VNV-s fiúk, de aztán ugye tévedtem. A balladák nem ütik meg a Further és az Illusion szintjét (na jó, a Ghost azért jól sikerült), a gyorsabb számoknál pedig a dobgép alá nyomtak valami sablont és ki is fújt ennyiben a zeneszerzés. Az “Art of Conflict” c. szám egyenesen borzalmas, ennél ők sokkal kreatívabb zenészek. Ami még feltűnt: sokkal kevesebb szintetizátorhang van ezen az albumon, mint az előzőeken, nem valami változatos a lemez.


  4. A Sentinel viszont az öt legjobb valaha írt daluk között van, ezt el kell ismernem. Most nézem a szövegét, elképesztő a belőle áradó heroikus álmodozás, vagy minek írjam le az ott hallottakat.


  5. részben egyetértek, de én túl sokat hallgatom őket, ezért minden újnak örülök


  6. Ezt a Further verziót ismeritek?

    http://www.youtube.com/watch?v=OWv1cSiNRmA&


  7. tetszik, ki dolgozta fel?


  8. Lifeforce. Az Iji c. japán PC játék miatt dolgozták fel.


  9. az a helyzet, hogy a Sentinelen kivul mast nem vagyok kepes meghallgatni tobbszor az albumrol. Ez az egy szam megeri az egeszet persze (ahogy TorSalqvist is irta), de a maradek az nagyon sablonos. A Sentinel visszahozza az Empires heroikus vonalat, azt, amitol a VNV egyedi.
    Viszont tobb mint negy eve egyik kedvencem a Chrome SITD altali remixe, aminek az eredetije egyaltalan nem tetszik, bar teny, hogy ujito volt. Ha egy hangcuccot ki kell probalni, mindig beteszem, mert brutalis.


  10. nekem se sikerült megszeretnem a fentit, elhallgatom, de semmi..


  11. mondjuk kifelejtettem, hogy VNV rajongó-féle vagyok/voltam már nagyon rég, tehát ennek tükrében talán annál inkább lesújtó a véleményem. Mert csalódás volt… Akik most kezdik a VNV-t hallgatni, azoknak mindenképpen érdekes lehet. Dehát azoknak még ajánlom a Pride and Fall-t meg a Rotersandot is. Előbbi egy echte arcátlan másolás, a másik meg Ronan egyik kedvenc bandája.
    “Echte másolás” apropó: az Absurd Minds olyan mint a korai Project Pitchfork. Ez köztudott mégis relatív sikeresek :) Pl. a DI.fm a synthpop csatornán inkább őket játsza mint a PP-ot.


  12. nálam a Futureperfect a kedvenc



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *