h1

Ephrat: No One’s Words

2009-08-31

Az Ephratot úgy fedeztem fel, hogy a Porcupine Tree frontembere, Steven Wilson keze alatt készült az albumuk (ő keverte), ami valamiféle garancia. 2008 szeptemberében jelent meg a debütáló No One’s Words, amelyen vendégzenészek is megszólalnak, pl. Daniel Gildenlow (Pain of Salvation) és Petronella Nettermalm (Paatos). Az izraeli progresszív zenekar hazájában először idén nyáron lépett fel, kapásból 12000 ember előtt, mint a Dream Theater előzenekara. Egyébként 2006-ban alakultak, és gitárosuk vezetéknevét viselik névként. Az InsideOut kiadónál megjelenő anyagukról ők maguk azt mondják, az európai és közelkeleti hatások keveréke hallható benne.

Olyan erőteljes, népi hangzást, mint az Orphane Land esetében (akik közelgő lemezét szintén Steven Wilson gondozza), nem lehet felfedezni az albumban, nincsenek is igazán furcsa hangszerek. Ami valójában az említettek által is képviselt zenéhez köthető, az inkább a jó minőség. A lemezen mindössze hat dal van, de így is egyórás, köszönhetően a 10 perces nyitó- és a 19 perces záróműnek. A szövegek felét Lior Seker énekes írta, kettőt társszerzett a gitáros, Omar Ephrat. A The Show-nál kezdve, ha most azt mondom, olyan a zene, mint a Porcupine Tree, csak más az énekhang, azt dícséretnek szánom, a hasonlóság nem jelent másolást. Bár a progresszív rocknak, melynek talán éppen az egyedi és ötletes megoldások, váltások is a lényege, vannak igen tipikus fordulatai, azért itt is hallunk bőven olyan részeket, amelyek egyedivé teszik a lemezt. Ilyen pl. az akusztikus gitár – fuvola páros, és nem csak a hangzásba, a kompozícióba is bőven jutott kreativitás.

A Paatos énekesnőjét a Haze c. dalban halljuk (ő írta a szövegét is), szép dal nagyon, és érdekesen keveredik benne a lágy, lírai, női hang és az agyas ritmusváltások, a komplexitás. A Better Than Anythingben ismét a fuvola és a gitár veszi át a finomkodás szerepét, de nem sokáig, jönnek a (kicsit Metallicás) riffek. Az 5 perces Blocked a legrövidebb dal, instrumentális. A The Sum of Damage Done c. dalban hallhatjuk a Pain of Salvation énekesét (itt meg ő írta a szöveget a gitárossal), azt gondoltam, ismert előadóként majd ez lesz a legnívósabb darab, ahhoz képest ez tetszik a legkevésbé, kicsit kilóg. Komoly, drámai a téma, és inkább az énekes bandájához illene, de azért ez is rendben. A csúcson kell abbahagyni – mondják, ez lehet a záró, Real c. dal, ami szerencsére sokáig is tart. Itt aztán sokféle zenei megoldást hallunk, belefért az időbe :) Zongorás-énekes líra, variálós gitár, gyors riffek, és még valami szintire fűzött technószerűség is megszólal a felénél (nyugi, csak 10mp). A végén aztán összejön minden, és remélem, a zenekarnak is.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *