h1

Muse: The Resistance

2009-09-14

Ne álljunk ellent a kísértésnek, ma már megvehetjük a Muse új, ötödik albumát. Az ellenállás, vagyis a The Resistance a zenekar korábbi műveihez hasonlóan többféle zenei stílust felvonultat, klasszikus zenei hatások, alternatív rockos elemek is vannak benne. A nyáron jelent meg róla az első single, az Uprising, ami bíztató volt, majd megismerhettünk még egy-két dalt a banda hivatalos oldaláról. A The Resistance egyike az elsőként megjelent új, ItunesLP formátumú albumoknak is, ahol az mp3-akat extrákkal, videókkal együtt lehet megszerezni. Az utóbbi napokban többfelé kezdték el streamelni is az albumot, amely (környezetkíméló) puhatokban érkezik, van belőle még cd+dvd verzió, és dupla LP-vel csomagolt deluxe box set is.

Az album a már tárgyalt, kislemezes dallal indul (Uprising), ami tényleg felkelés jellegű, besorolhatatlan stílusú zene. Valamiféle alternatív rock, indulószerű, diszkó ritmusra, mindenesetre jó kezdet. Utána a címadó, The Resistance jön, egy elektronikusabb, zongorás dal, jobban emlékeztet a korábbi Muse-hangzásra, már ha van ilyen. Lassan indul, aztán ez is elég változatos lesz, kicsit a Queen ugrik be róla. A sokféle hatás ellenére úgy tűnik, nagyon egyben lesz ez. Az Undisclosed Desires is klasszikus hatásokkal indul, érzelmes dal. A United States of Eurasia az egyik letölthető dal volt, amelyet egy Collateral Damage c. rész zár, utóbbi Chopin egy zongoradarabján alapszik. Na, ez a szám már totál Queen-es, legalábbis a kórusok. Zeneileg pedig továbbra is összetett, néha kemény riffekkel, közel-keleties dallamokkal. Sajnos a szöveget még nem bogoztam ki, de gyanítom, hogy van némi politikai töltete. A Guiding Light kicsit vontatott már, az Unnatural Selection pedig egy hosszú, szimfónikus, rockos dal. Gyorsan indul, vannak benne jó, elszállós kiszállások, és kicsit retró gitárhang szólóval. Az mindenesetre hallható, ha ésszel még felfogni sem tudom az egészet, hogy nem nagyon tettek kompromisszumot a dalszerzésben. Az MK Ultra is egy kemény dal, az I Belong to You pedig címe ellenére mégsem lírai hangulatú, simán csak furcsa, ráadásul egy francia opera néhány sornyi részét is tartalmazza. Az albumot eztán egy negyedórás szimfónia zárja, az Exogenesis: Symphony Part 1-2-3. Ebben egy teljes szimfónikus zenekart is hallunk Bellamy éneke és klasszikus zongorajátéka mellett. Epic. Mit is mondhatnék még.. Nem jutok szóhoz. :)

11 komment

  1. A United States of Eurasiát George Orwell 1984 c. műve ihlette. Ebben három birodalom, Óceánia, Eurázsia és Keletázsia harcol egymással emberemlékezet óta, noha valójában egyik sem akar felülkerekedni. A szám szövege így tulajdonképpen arra utal, hogy az orwelli világban ennek a három szuperhatalomnak egyesülnie kellene a béke érdekében – hogy a mi valóságunkban ennek mi a megfelelője, nem nehéz kitalálni.


  2. Bizony bizony van régi Muse hangzás…és ezek a számok csak súrolják azokat. Egy ilyen énekes-gitáros mellett, remek dobossal ez a sok szinti szőnyeg agyoncsapja az album felét. Régebben azért ezeket stílusosabban adagolták. Irány a mainsteam…


  3. Nem tetszik :( Pedig még csak a negyedik számuk meghallgatásánál tartok:( Jobban szeretem a zúzósabb dalaikat…. ez mi kéremszépen ?? :( Kb olyan csalódás ez mint a Placebo – Battle For The Sun albuma… na jó, végighallgatom….


  4. hát, azért a mainstreamtől ez nagyon messze van szerintem.. de azt megértem, ha vki nagyon elmélyült a korábbiakban, és azt várta.


  5. Akinek nem tetszik az új album, ajánlom nézze meg újra a hullabaloo dvd-t.Ez muse!!!!!!!! ezt nem lehet nem szeretni.Szerintem az eddigi legjobb album,minden album megvan , igen ez teljesen más de attól még jó.Igaz szerintem is csak azoknak fog tetszeni akik annyira oda vannak a muse-ért mint én.Bármit csinálhatnak , én akkor is szeretni fogom


  6. Üdv! Orwell regényében pont a háború tartja fenn a viszonylagos békeállapotot. Ha egyesülnének benne a világhatalmak, akkor nem lehetne mivel tömni az emberek fejét, nem lebegne cél a szemük előtt. Cél természetesen nincs is, mert stagnál a “háború”, de ezt a nép persze nem tudja. A “háború” az egyik fő alappillére ennek a diktatúrának, s egyébként is mindig kell ellenségeket kinevezni/kivégezni. A lemezről: eddig egyszer hallgattam meg, s már most vannak benne olyan részek, amik nagyon tetszenek, de egyenlőre nem lopta be magát a szívembe. A lemez első számai nekem túlzottan minimálosak. Amúgy az Absolution a kedvenc lemezem tőlük, s a Knights of Cydonia a kedvenc dalom.


  7. Nekem nagyon bejön az egész, elejétől a végéig, sokkal jobb mint az előző lemez. Én megkaptam tőle amit vártam, örülök hogy visszahozták a zongorát meg a vonósokat, és hogy ott zúznak ahol kell, és úgy egyáltalán: ez az egész nagyon el van találva kérem.


  8. Új album… 3 évet vártunk rá… Emlékszem, mikor először hallgattam a BH&R albumot… mondom ez totál más, nem olyan mint az eddigi… meghogy jó ha 2 szám tetszik róla… 3 év után az összeset imádom, jobban mint az előzőeket – na persze nem így van, az összeset imádom… itt az új album… queen, soad feelingekkel… szokni kell, hallgatni… s megszokom… s mire kijön az újabb album, addigra már nem mondom, h nem mjuzos… a másik, hogy az uccso 3 szám fenomenális… kár h csak negyen óra :)


  9. http://progrock.blog.hu/2009/09/25/muse_the_resistance_2009 Remélem, h nem számít reklámozásnak, ha igen, akkor lehet törölni a kommentet, s többé nem teszek ilyet, de akarok egy kis kontrasztot nyújtani a lemezről. Előre mondom, h senkit sem akarok megbántani a kritikámmal!


  10. Köszönöm szépen! Egy nap alatt rongyosra hallgattam.


  11. Jó kis cikk, kidomborítja az erényeit az albumnak, de őszintén szólva szerintem nagyon lefelé ívelő album lett, az “Uprising” után valahogy folyamatosan törik meg a lendület, annak ellenére hogy vannak nagy pillanatok – mindenesetre a legnagyobb Muse lemez számomra még mindig az “Absolution”… ez pedig kicsit kevés annak az albumnak a túlszárnyalásához.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *