h1

Saltillo: Ganglion

2009-11-25

Megpróbálok erről az albumról túlzások nélkül beszélni, azon kívül, hogy talán a legszebb lemez, amit az elmúlt év(ek)ben hallottam. Mondjuk, legyünk tényszerűek, érzékeltessük a helyzetet azzal, hogy elrohantam megvenni úgy, hogy már megvolt flac-ban is. Nem volt könnyű, három éve adta ki egy kis kiadó, akiknek már megszűnt a weboldaluk is, és a lemez fizikai példányai már csak az amazon használt-piacáról bukkantak elő 100 dollár körüli áron, ám szerencsémre a Metropolis mailorderen még volt az eredeti példányokból, 15-ért. Akinek elég az mp3, az persze, könnyen megtalálja a fizetős és egyéb site-okon, illetve itunes-ban is szerepel, ahol nemcsak, hogy max. pontszámot kapott a hallgatóktól, de egyátalán senki nem adott rá annál kevesebbet.

A Saltillo a Sunday Munich zenekarban tag Menton J. Matthews III szóló projectje, mellyel ez az egy lemeze jelent meg, 2006-ban. Menton, aki januárban lesz 34 éves, mindenféle hangszeren játszik, és filmzenéket is csinál, klasszikusan képzett zenész. Elsősorban a vonósokkal remekel, hegedűn, csellón játszik, mellette zongorán, gitáron, banjon stb., és dobol is. Ezen a lemezen alapvetően trip-hopot hallunk, sok hegedűvel, énekesnővel (felesége, Sarah, a Sunday Munichből) és instrumentális dalokkal, plusz egyéb vokál sample-ökkel kiegészülve. A zene kicsit elektronikus, de a fenti hangszerek miatt nagyon természetes hangzású, emellett van benne sok drum’n’bass rész is, meg klasszikus zene. Zsenialitása egyrész abból fakad, hogy ezekből az elsőre össze nem passzoló dolgokból valaki különlegesen finomat alkot, mint valami mesterszakács.

Hallgassuk meg a mixtube-on át..
Saltillo Myspace: http://www.myspace.com/saltillo

A zene mellett képzőművészettel is foglalkozik a chicagoi művész (devianart). Idén jelent meg egy képregénye (Ars Memoria), és állítólag már a második Saltillo album, az Abscess is majdnem kész. Zenei és egyéb hatások alatt oldalán a következőket sorolja: 16 Horsepower, Lajko Felix, Tom Waits, DJ Shadow, The Cure, Coil, Longwave, Elbow, Catmen Amaya, Aqualung, C G Jung, This Will Destroy You, Hammock. Ha a dalokba beválogatott irodalmi szövegeket, témákat nézzük, abból is látható, hogy széles a látóköre.

Az első, instrumentális, vonós dal, A Necessary End Shakespeare Julius Ceasarjából idéz. A következő dal, a Giving In egy gyönyörű, női vokálos szám, trip-hopos, egy kicsit a korai Antimattert jutatta eszembe. Edgar Guest: To all parents című verséből vett át, de javarészt eredeti dalszöveget tartalmaz. A Remember Me? instrumentális, egy kis gitár és banjo van benne a hegedű és a zongora mellett, gyorsabb dal. A Simple Test érdekes, de teljesen természetesnek ható módon csempész a korábbi, kissé melankolikus hangulat alá gyors, drum’n’bass ritmust. Itt Michael Holcomb énekel. A szöveges részek egyik hangmintája az Apokalipszis most c. filmből van (“I used to think if I died in an evil place then my soul wouldn’t make it to heaven. Well, fuck.”). A Hair on the Head of John the Baptist visszatér Shakespearhez, első részében a Hamletből hallhatjuk a főhős és Ophelia párbeszédét, aztán pedig a IV. Henrik királyból sorokat, a zene leírhatatlan. A címre a hajszállal nem könnyen találtam magyarázatot, de aztán rájöttem, hogy ez egy poén, és valójában direkt félrehallás, az eredeti sample szövege “Herod beheaded John the Baptist”, vagyis Heródes lefejeztette Keresztelő Szent Jánost. :) Eztán egy gyorsabb, ritmusosabb szám jön, a Blood and Milk, gitárral, szintivel, pörgős dobokkal, egy kicsit már a hip-hop irányába kacsingatva, scratcheléssel. Nagyon hangulatos ez is, Edgar Allan Poe pár sorát tartalmazza (The Tell-Tale Heart).

A The Opening az első dalhoz hasonlóan szintén nyitány lehetne, hangsúlyosan szerepel benne a hegedű és cselló, intrumentális dal, gyönyörű, hidegrázós. A Backyard Pond kicsit háttérbe szorul, ez is instrumentális, de már elektronikus, dnb alapokon. Utána jön a másik kedvencem (bár a lemez minden dalára 10 pontot adok), a Grafting, amiben gyönyörű, szívfacsaró hegedűszó mellett, vonós alapokon egy indiai énekes hallható, trip-hop ritmusra, scratchelés közben. Hogy kit hallunk, sehol nem találtam rá, így gondolom, valami publikus vagy gyári hangminta lehet, de nagyon érdekes. A Praise-t csak dícsérni tudnám, van benne hegedű, hip-hop ritmus, scratch, gitár, szaxofon és klasszikus női kórus. Az I’m On The Wrong Side a másik lírai dal, melyben Sarah Matthews énekel, a művész saját dalszövegét. A tökéletes lemezt végül egy zongoradarab zárja,  002 F#m címmel. Annak idején a zenész még feltett a netre néhány kiadatlan szerzeményt a lemez felvételeiből, ezek remélhetőleg rákerülnek a következő albumra, mert szintén nagyon jók, főleg a Hollow című (a másik meg a The All Do It The Same).A lemezt mindenesetre mindenki hallgassa meg, akinek van füle vagy szíve vagy esetleg a kettő együtt. Kötelező.

Itt pedig egy interjú, amelyből még egy magyar vonatkozásra derül fény: a borítón szereplő hegedű, mely természetesen Mentoné, állítólag magyar. Albatross a neve, és több, mint száz éves, darabokban találta egy boltban, majd sok pénzért restauráltatta, és “életre kelt”.

6 komment

  1. Dicséretet érdemelsz! :) A Sunday Munich meg évek óta igéri az új lemezt, de….:(


  2. azzal a szerződések miatt akadtak meg, az interjúban szó esik róla.. plusz van/lett egy gyerekük is, úgy tudom.


  3. Húú… biztos jó lehet, majd belehallgatok, nekem csak a címével vannak aggályaim, mivel a ganglion konkrétan nem egy kellemes dolog: http://www.davidlnelson.md/Ganglion.htm
    már kezdem emészteni Lady Gagát is, de hogy valamit erről a szörnyűségről kereszteljenek el. (Bocsánatot kérek minden Saltillo rajongótól! Az album ettől még biztos fantasztikus.)


  4. alíza: mixtube-on vagy myspace-n belehallgathatsz, de a google is segít :)
    a címének én örülök, mert amiatt találtam rá erre a kincsre… hogy tudom, mit jelent, annak kevésbé.. de nem véletlen a címe (lásd az interjúban).


  5. Februárban új album!(Monocyte):)


  6. wow, kösz!



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *