h1

Laibach & Juno Reactor live – part 1: Laibach

2009-12-20

Négy nappal a sikeres Pecsa-koncert után a svájci Aarauban nézhettem meg az együtt turnézó Laibachot és Juno Reactort. Laibach koncerten már voltam korábban, pl. aSzigeten, a Junoról viszont csak videókat láttam, és igen kíváncsi voltam rájuk. Végül mindkét banda lenyűgözött, így duplán is nyereség volt elmenni a Kiff nevű klubba. Itt már voltam tavasszal Antimatteren, és már akkor is feltűnt, mennyire jól szól a hely, ami most is sokat dobott a produkción. Hogy jön össze a kissé elborult, ipari zene és a goa trance? Mint már írtam, a két együttes kapcsolata 15 évre nyúlik vissza, feldolgozták egymás dalait is, és a jövőben is várható együttműködés, pl. az Iron Sky c. film zenéjében, amelyet a Laibach ír.

A nagyterem felét választották le a koncertnek, így is várni kellett kicsit, hogy a lézengő közönség felgyűljön, valamivel 10 előtt kezdődött a koncert a Laibachhal. Addig megnéztem a merch pultot, a bandák sok lemezt és pólót hoztak, volt kitűző, armband, laibach-puzzle és még kondom is. A DJ közben a Ben Hur filmzenéjét nyomta, ami elég őrjítő volt, de legalább utána a legelborultabb Laibach-számok is popzenének tűntek :) A sajnos be-nem-tiltott dohányzást leszámítva a közönség is elég komolynak tűnt, inkább a 30-as korosztály képviseltette magát, de sok 40-50 körüli vendég is akadt, ami érthető, hiszen 20-30 éve működő zenekarokról van szó, 50 körüli tagokkal. Ezen egyébként meg is lepődtem, hogy Laibachék milyen fiatalosak voltak, Ben Watkins meg milyen vén és szétcsúszott arc :) De erről majd később. A koncert alatt két hátsó kivetítő tette még vizuálisan is érdekessé a bulit.

Kicsit tartottam a régi Laibach-számoktól, amit beharangoztak, mert számomra ezek már nem igazán hallgathatóak, ám teljesen átdolgozva, felújítva hallhattuk őket, és nagyon bejött mind. Állítólag meg is jellenek majd jövőre. A koncertet a szintis-vokálos csaj, Mina Spiler indította egy fülsiketítő hangosbemondóval (sajnos gerjedt, és sípolt), és az első részben ezeket a régi dalokat hallhattuk, amik így, modern hangszerelésben és kiváló, dübörgő megszólalásban nagyon jók voltak. Pl. a Mi kujemo bodocnost:

Az énekes előtt álltam, egész meglepett, hogy milyen finom, magas, művészi alkat, nem olyan durva, mint a klipeken vagy mint az image. Persze, ezt elég jól ellensúlyozza a valószerűtlenűl mély hangja. Rajta és a csajon kívül még két szintis (macbook pro-s) tag és a dobos voltak a színpadon. A dob teljesen lenyűgözött, dübörgött, és ott ütötte ezeket a zseniális, feszes ritmusokat a szemem láttára (más ez az élő azért, mint egy dobgép vagy egy sor loop), egy elektronikus szerkón. Össze sem hasonlítható ez az élmény egy otthoni zenehallgatással, még ha a legjobb hifin is, arany kábelen át, hangosan szól, akkor sem olyan elementális, mint egyszerre látni és érezni a hangokat, ahogy a csontjainkat átjárja a zene. A háttérvideók is nagyon sokat adtak a produkcióhoz, főleg a szlovén nyelvű daloknál, amikor angol vagy német feliratok mentek rajta vagy olyan képek, amelyekből valamennyire átjön a hangulat, a dal értelme. A koncert második harmadában a Volkról jöttek dalok, utána pedig a Tanz mit Laibach volt első igazán nagy sláger, amire a közönség is rendesen beindult. Utána csupa hasonlók, míg a végén ráadásként a kövezkező zenekar általuk feldolgozott dala, a God is God jött (lásd alant). Felejthetetlen koncert volt.

A setlistre nem vennék mérget, de kb. így nézett ki: Boji – Mi kujemo bodocnost – Brat Moj – Krvava Gruda – Plodna Zemlja – Ti, ki Izzivas – Drzava – America – Anglia – Francia – Türkiye – Tanz mit Laibach – Alle gegen alle – Du bist unser – Das Spiel ist aus — God is God.

Más valaki felvételei:
http://www.youtube.com/watch?v=2v21T35lMYc
http://www.youtube.com/watch?v=YsIjKAgjxao
http://www.youtube.com/watch?v=_prpKGwec4s

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *