h1

VAC: The Art of Breaking Apart

2010-01-02

A Velvet Acid Christ (VAC) a coloradoi Denverben kelt életre 1990-ben, de főleg Európában vált népszerűvé az ipari, goth szubkultúra berkeiben. Egy tucatnyi albumuk jelent meg, a fő producer a zenekar mögött Bryan Erickson énekes. Új lemeze október végén jött ki, amely korábbi zenéjükhöz képest nagy változást hozott a tiszta vokálokkal és akusztikus gitárokkal. Eddig jóval durvább, gépies zenét nyomtak, én főleg a Funker Vogtos Remix Wart szoktam hallgatni. Mégsem lett csalódás az új album, ugyanis nagyon jól sikerült. Myspace.

Erickson még 2001 táján ment át nagy változásokon, amikor a bandát egy időre félretette, és drogfüggőségét vega diétára cserélte. Utána jelent meg a 2003-as Hex Angel, majd később egy gitárossal kiegészülve a Lust for Blood, illetve közben még egy csomó régi albumot is újranyomtak. A The Art of Breaking Apart nem hagyott fel a régi EBM-ipari hagyományokkal sem, az első dal, a Tripping Out, az azt követő Vaporized és a Caustic Disco elég pörgős, elektronikus klubszámok. A második Vaporizedban azonban már megjelenik a mindezt kellemesen ellensúlyozó, naturálisabb hangzású akusztikus gitár. Attól nem kell félnünk, hogy folkzenekarrá alakultak volna, de kimondottan jól esik a két gyors, puffogó szám után egy kis akusztikus, lírai dal. A sötét, gitáros Black Rainbowsra még Robert Smith is büszke lehetne, nagyon szép. Utána egy lassabb, de drámaibb, ipari dal jön, a Phucked Up Phreak, majd egy újabb, lírai, akusztikus gitáros-zongorás szám, a Killing A Stranger, tovább mélyítve, sötétítve a hangulatot. Ezt követi a címadó, gótikus ballada, klasszikus forma, akusztikus gitárok, fülbemászó dallam. A Caustic Disco aztán felpörget, újabb szintis, lüktető szakasz jön, ami a következő, Killed In Space végéig tart. Az Amnesia és a Faithless aztán ismét lágyabbak, nekem talán utóbbi tetszett a legjobban. Az albumot a Silver zárja, amit egy bő negyedórás monológ követ.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *