h1

The Never Ending Way Of ORwarriOR

2010-01-30

Számos csúszás, hosszú várakozás után végre megjelent az izraeli progmetál banda, az Orphaned Land új lemeze. Az előző, és talán legjobb albumuk, a Mabool óta hat év telt el. A mostani producere pedig nem más, mint Steven Wilson (Porcupine Tree). Ő keverte is az anyagot, plusz vendégbillentyűzik rajta. Konceptalbumról van szó, az orwarrior fényharcost jelent, a téma pedig fény és a sötétség harca, egy fikcionális hőssel, és vallási, kultúrális hatások keverednek benne. A borítón arab és héber kalligráfiát látunk, a promófotókon pedig a zenekar különböző tagjait más-más egyházat jelképező öltözetben. A 15 dal 79 percnyi zenét jelent, három részre bontva, és az énekes, Kobi Farhi arab, héber és angol nyelven adja elő ezeket.

Az első kislemez nemrégen jelent meg, Sapari címmel, ez egy jemenita (zsidó) népdal átdolgozása, Shlomit Levi énekesnő közreműködik rajta. Ezután a Vayehi Or c. dal debütált a zenekar myspace oldalán, majd pedig a Disciples of the Sacred Oath II, melynek első része a 2006-os El Nora Alila: Deluxe edition-ön található. Az album végül január 25-én került a boltokba, számtalan verzióban létezik, szimpla és limited kiadás mellett mindenféle extrákkal (póló, könyv) is kapható. Az akusztikus és elektromos gitárok, rock hangszerek mellett hallunk még zongorát, hegedűt, és persze, közel-keleti hangszereket is: saz, buzuki, choombush mandolin, kanun (egyfajta citera).

Meglepődtem volna, ha nem jó az album.. :) Itt egy kis előzetes, vagy emitt részletek. A lemezkezdő Sapari elég népies, lágy, de pergő dal, utána jóval keményebb, hörgősebb a From Broken Vessels, de nagyon kellemes, hosszú szám. Ebben nincs olyan sok keleti hatás, csak a végén, viszont nagyon epikus ez is, tele érzelemmel. Majd egy finom, lírai, akusztikus gitáros szám jön, keleties beütéssel, Bereft In The Abyss. Ezt a The Path part 1-2 követi negyedórán át. Az eleje továbbra is akusztikus, szomorkás és nagyon szép. Pár perc után pedig, ahogy egy hosszabb számtól elvárnánk, bekeményedik, de úgy, hogy mindenkit kirázzon a hideg. Az első rész végén visszatér a lágyság és a keleti hangszerek, aki szereti az ilyet, annak duplán jó. A második felében a női vokál kezd, valami népi dallammal, majd egyből belecsapnak az elektromos (és arab) húrokba egy kis hörgéssel, ez tehát egy keményebb szám. Az első ciklust végül az Olat Ha’tamid zárja, ami egy heavy metál alapú, héber dal. A lemez talán fő darabja a The Warrior, erre már szavaim sincsenek, elsírom magam, olyan szép, nagyszabású, hősies, harcos. A gitártémák, kis szólók, díszek is nagyon ott vannak. Minden szempontból klasszikus, az egész lemez. A fentit ismét lírai, majd feszesebb téma követi, úgysem lehet elmesélni. A New Jerusalemben női ének van, ez is teljesen hidegrázós-könnyfakasztó. Teljesen kész vagyok, és még hátra van a harmada. Ne is húzzuk az időt, mindenki kezdje el hallgatni, most!

2 komment

  1. csak a sokadik olvasásra vettem észre egy helyesírási hibát: a citerát magyarul citerának írjuk (véletlenül ziterát írtál).


  2. valóban.. és a lemez tetszik? :)



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *