h1

Assemblage 23 live NYC

2010-04-25

Volt itt egy kis blogszünet, már ha valakinek is feltűnt :) A jelenség összefüggésbe hozható azzal, hogy a svájci koncertbeszámolók helyét new yorkiak fogják felváltani… Kezdjük is egyik kedvencemmel, nemrég, két hónapja voltam A23-n az európai turné keretében, amelyen az új lemezt promótálták, s most újra. Ezúttal Manhattanben, a Chinatown szélén található Santos Party House-ban léptek fel, kétfős felállásban, vagyis maga a zenekar, Tom, és szintis kísérője játszottak, live dobos nélkül.

Két előzenekar is volt, mindkettő elég kemény, zajos, ipari zenét zúzott. Az amatőrebbik Anti-Mechanism se volt rossz, a zeneileg kicsit jobb Angel Theoryban pedig csak az “ének” nem tetszett. Amúgy hangulatos, néha már technós zenét nyomtak, duó felállásban, egy visszafogott sráccal a macbook világító almája mögött, és egy fura akcentusú, nem olyan jó hangú frontemberrel. Ausztrálok. A klub elég nagy amúgy, az tetszett, hogy elég magas is, viszont sötét volt, némi füstgép, így nem egy ismerkedős-szemezős hely, plusz nagyon imádhatják a stroboszkópot is (epilepsziásoknak nem ajánlanám..). Olyan igazi, metropolitan dark klub hangulat volt, főleg, mikor a végén már beindult a tömeg, tapsoltak, zajongtak, sokan lettek.

Pedig először még azt hittem, a svájci buli lekőrözi az amerikait, itt kevesebben ugráltak, mindenki inkább csak a maga kis helyén táncolt, cserébe viszont pl. együtt énekelt a zenekarral a tömeg. Ja, meg feleannyiba került a belépő. A setlist hasonló volt, Open, Naked, Damaged, Impermanence, Alive (ez nagyon tuti volt, sosem hallottam még ilyen vehemenciával énekelni Tomot, de rá is visszahatott a közönség ereje, nagyon átjött az “I never felt so.. alive” refrén), volt Binary is, annak örültem, aztán a végén csupa beindulós sláger, a Document, Let the Wind Erase Me, s végül a Dissappoint. Nem csalódtam :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *