h1

Anathema: We are here ’cause we are here

2010-05-09

Hét évig nyüglődni egy albumon nem mindig jó dolog. Nem hiszem el, hogy egy, a maga nemében ismert zenekar nem tudott volna hamarabb összehozni valamit, esetleg saját kiadásban, ha más nincs. Ettől valahogy az az érzésem lesz, túl válogatósak, hisztisek lehettek, valami óriási nagyot akartak csinálni. De ha valami tényleg óriási nagyot csináltak volna, akkor az könnyebben elérte volna a közönséget, azt nem dugdossák és símogatják ennyi ideig. Most a lemezt hallgatva is ez az érzésem maradt, hogy túl sokat akar a zenekar, de nem győz meg a pátosz, kicsit túl sok, túl elragadtatott. Kellemes zene, talán bennem van a hiba, én már nem akarok így meghatódni, széttárt karokkal, nekem most éppen nem fúj az arcomba a szél, pedig odakint nagy vihar van. A szintik, kórusok is ilyen nagyzolók, drámaiak. Klassz a második szám is, kicsit radioheades, az egésznek van egy ilyen éppen csak pár évvel elkésett fílingje. Néhol már-már giccses, sok a nyál, már nyomokban sem tartalmaz régi-Anathemát. Szinte végig ilyen érzelgős a lemez, át is pörgettem a drámaibb, vonósos Universalig. Van tehát egy-két jó szám rajta, meg úgy, önmagában nem rossz, akár dícsérhető is a lemez – ha más nem, Steven Wilson producersége ürügyén -, nekem mindenesetre nem tetszik, és amennyire nem érdekelt eddig, eztán se fog.

2 komment

  1. Pfff….kezdek “félni” az új Pain Of Salvation lemeztől:) Esetleg már hallottad?


  2. csak belehallgattam eme rémisztő ajánlód hatására, de azt hiszem, ennyiben is maradunk :)



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *