h1

VNV Nation @ Webster Hall, NYC

2011-12-12

Olyan izgatottan vártam életem első VNV Nation koncertjét, hogy meg sem álltam gondolkozni rajta, hogy miért zajlik az Automatic Tour, így az már csak indulás előtt 20 perccel esett le, hogy van egy új lemezük (Automatic), gyorsan meghallgattam. Ez a brit/ír duó nyolcadik stúdióalbuma. Induláskor még két aggodalmam volt: hogy rajtam kívül senki sem hallgat ipari/EBM/elektronikus zenét ebben a 8 milliós városban (mert még senkivel sem találkoztam, aki), másrészt azon is paráztam, hogy már nem lesz jegy (logikus:). December 9., péntek.

Szerencsére volt, sőt, egy el nem jött vendégét vehettem meg olcsóbban. Ahogy utánanéztem páraknak, az is kiderült, hol rejtőznek a város nemlétező gótjai és az iparizene fanok – mondjuk, a Wall Street környékén, öltönyben. A tipikus (férfi) koncertlátogató legalábbis ilyennek tűnt, 30-as, vagy inkább 40-es, jólszituált, tanult ember (már eleve bármi zenét ismerni az agymosott tévépopn túl itt egy komoly szűrő..). Úgyhogy szép lassan meg is telt az 1500 főt befogadni képes bálterem és körerkélyei.

A Webster Hall nagyon klassz koncerthelyszín volt, bár éjjeli bárként sokan szidják, mert nem engedik be az embert, aztán meg kidobják, és drága az ital, de koncerthez jó. 1886-ban épült, jó akusztikájú, de modern felszerelésű (ami alatt a hangtechnikát értem, és nem a koedukált mosdót..), hangulatos hely. A koncerteket főként 10 előtt tartják, most is 6-kor volt kapunyitás, 7-től pedig a Straftanz nevű formáció kezdett, 8-10-ig meg a VNV Nation játszott, több, mint két órás műsort. Setlist két ráadással.: On-Air, Chrome, Space & Time, Sentinel, Testament, Further, Epicentre, Resolution, Illusion, Homeward, Standing (Motion), Farthest Star, Control, Joy, Fearless, Beloved, Nova, Perpetual.

Az előzenekar, német Straftanzot nem ismertem, de szimpik voltak, olyasmi zene, ami élőben nagyon jó, bulis, lemezen meg unalmas lehet. Mindenesetre tetszett, hogy a szinti és a macbook mellett volt náluk egy (nem-is-láthatatlan) rózsaszín egyszarvű. A hely meg annyiból volt jó, hogy valahogy a színpad mögül jött a hang, vagy nem is tudom, de teljesen oké volt, kellően hangos, dübörgő bass dobbal, de mégsem úgy, hogy az első sorban, vagy oldalt állók belehaljanak.

Aztán, ahogy a VNV frontember, Ronan Harris, is megjegyezte, a new yorki az egyik leghangosabb, tombolós közönség volt, szinte mindenki tudta a dalszövegeket énekelni, táncolni, sikítozni, meg amit a zenekar kívánt. Ebben pedig nem volt hiány, Ronan nagy mestere a hangulatteremtésnek, végig hergelt minket, folyamatosan kapcsolatban volt a közönséggel, észrevett embereket, kezet fogott, irányította az ugrálást és kiabálást, szinte olyan volt, mintha mi lennék a zenekar, ő a karmester, a többi meg háttér. Utóbbi nem is volt túl érdekes, de azért látványos volt a további három tag (két szinti macbookkal és egy elektromos dobnál a duó másik fele, Mark Jackson), plusz a háttérképernyőkre vetített fények. Tetszett, hogy a lámpákkal játszottak, és nem füstgéppel.. (ami csak arra jó, hogy ne lássunk semmit, könnyezzen a szemünk, rosszak legyenek a fotók), a stroboszkópon se spóroltak.

S mint említettem, Ronan tényleg hihetetlen jó frontember. A koncertjeiket még annak is ajánlom, aki amúgy nincs oda a zenekarért, mert a hangulat úgyis elkapná, ezek a dalok pedig otthon, még a live albumokon sem tudják visszaadni azt az energiát, ami élőben van. Az énekes olyan profinak tűnt, hogy komolyan úgy éreztem, direkt figyeli a kamerákat (ami ma már főleg telefon) is, mint aki tisztában van vele, hogy másnap a youtube-on lesz, és inkább pózol. Persze, az embereket is figyelte, nagyon tetszett neki a sokszínű közönség, be is szólt egynek, hogy “Hey White Snake [pólós]! Are you waiting for the guitar solo?”. :))

A műsorban volt minden, az 1995-ös, első lemeztől kezdve a legújabbig, és sok olyan szám, ami a régi hangzásában, lemezen elkerülte a figyelmem, most élőben nagyon ütött. Nekem főleg a legpörgősebbek jöttek be, amitől a közönség is eléggé beindult, pl. az Epicentre és a Fearless. Meg persze, sokan várták a Beloved-et is. Kétszer is visszajöttek ráadást játszani, a bő kétórás műsorral kitett magáért a zenekar. (A turné most Amerikát érinti, jövő év elején mennek Európába, majd vissza ide, és még bővülni fog a koncertnaptár.) Egy kis hangulat, ahogy én láttam:

És ahogy mások: Joy, Space & Time, Beloved, Perpetual (vége), Fearless

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *