h1

Miket hallgatok, digest

2012-05-20

Sokszor semmit, de ha van idő, akkor most éppen főleg két számot, ezt és ezt. Mindkettő (Antimatter, Heavensdust) esetében a már elkészült, új albumot várom nagyon. Utóbbinál még egy jó(tékony) EP is megjelent (The Sounds of Hope), meg koncertbeszámoló is akad. Az elfoglaltságokon túl még, ami hátráltatja a lemezkritikák írását, hogy az utóbbi időben nem nagyon jöttek be albumok, és annyit meg nem ér, hogy azzal foglalkozzak, hogy részletesen kifejtem, hogy “meh”. Mármint az alábbinál jobban. :)

Az új Saltillo album (Monocyte) pl. nem igazán ütött úgy, mint a régi, és nem is tudom, miért, mert amúgy jó. Csak valami hiányzik a feelingjéből. Egyszerűen untam.
Ugyanez a helyzet a Lacuna Coil lemezével (Dark Adrenaline), csak az még nem is jó. Nem tudom, egyátalán végighallgattam-e, de le fogom törölni. Semmi új, egyedi nincs benne, csak tucat darkrock számok tíz évvel ezelőttről.

Az Anathema legutóbbi albumai sem fogtak meg, de a 2012-es Weather Systems szerintem elég jól sikerült. Ezen azért találtam egy-két bejövős dalt, a leginkább a The Beginning and the End, a The Storm Before the Calm tetszenek, és csak az olyan lassúakat nem bírom, amiben nyávogós ének meg vontatott dráma van (Internal Landscapes, Lightning Song). De ez csak hangulat kérdése, valójában egész szépek. A The Storm Before the Calm is tuti. Sokadikra már igencsat tetszik.

Szintén a jobban sikerült, de rám kevésbé hatásos albumokhoz tartozik a Paradise Lost friss lemeze, a Tragic Idol. Ezzel (is?) az a bajom, hogy nincs benne új, kiemelkedő, nem tudnám megkülönböztetni a dalait az előző vagy azelőtti album ugyanúgy elfelejtett, szerintem tökegyforma számaitól. Nekem továbbra is a Host és a Symbol of Life az etalonok, meg ami azelőtt volt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *