h1

AU4: …And Down Goes The Sky

2013-07-23

A Continuum című, kanadai scifi tv-sorozatban, amelynek második szezonja egyre jobb, mostanában remek dalokat hallok, főleg ismeretlen, kanadai előadóktól. Az egyik ilyen, a legutóbbi részből az AU4 dala, ami nem tudom, miért ilyen halk, de a címe Everyone is Everyone (and Everything is Everything).

Akinek tetszik, letöltheti a weboldalukról mindkét albumukat ingyen, amelyet az ituneson való megvásárlással is támogathatunk. Még csak ezt az egy számot hallottam, de ez elég jó, meg a hangulatba is illet, különösen a végén a már-már metálos rész, pedig amúgy elektronikus zene. Update: az egész lemez nagyon jó! Sőt, túlnőtte magát az egyszámos poszton, úgyhogy kezdjük előlről… :)

A vancouveri elektronika, posztrock, shoegaze, dream pop és minden más zenekart három testvér, Ben, Aaron és Nathan Wylde valamint Jason Nickel alkotják, közülük többen énekelnek is, a kompozíciók főleg Ben műve, és számtalan énekesnő és hangszeres közreműködő (hegedű, trombita) gazdagítja a hangzást. Két lemezük jelent meg eddig, az első On: Audio 2006-ban, a fenti pedig idén, digitális formában.

A lemezen 11 dal található, amiből egy nem tetszik, 2-3 jó, a többitől meg teljesen oda vagyok. A kivétel a So Just Hang On, Beautiful One, amihez pedig klip és készült (az se tetszik), ezzel az a bajom, hogy a tapsolás és a kórusművek egyszerre már sok. Igazából a tapsikolást csak Linkin Parknál viselem el, meg amúgy is elég egyszerű dal. Van egy kis Dead Can Dance beütése. Most, hogy nem kapcsoltam ki egyből, annyira nem rossz. A zenekar minden száma fent van egyébként youtube-on, soundcloudon, és mint említettem, weboldalukon letölthetők is 320k-s mp3-ban vagy flac-ban. Íme:

A fenti Everyone is Everyone.. cíművel indul az album, ami valamiért a torzított beszéd miatt eszembejuttatta az Underworldöt, pedig egész más. Bár maguk is említik a hatások közt. Utána egy másik, kiemelkedő dal jön, a Lost Her Way Home, nagyon szép dal, van benne minden, szinti, visszhangos gitár, bájos, női hang, torzított férfi vokál, ábrándozás, vonósok. Az egész album alapvetően dark, de az a mézédesen fájós. A The Propagation of Light (Through the Ether of Emotion) gyorsabb, magunkhoztérős dal, női vokállal, technos ritmusra, de itt is visszhangzik a háttérben minden, aztán beindul a rock.

A klipes dal utáni In Three Seconds I’ll Be Gone egy agresszívabb, rockos dalnak indul, de ez is álmodozós lesz a női énekes részeken, majd karokat az egekbe. Újabb szép, lírai szám a Forever Dancing Under a Fallen Sky, kicsit borongós is, ahogy leszakadó égbolthoz illik. Akusztikus gitár, vonósok, csilingelő zongora, aztán belecsapnak az elektromos gitárba is, A szövegeket is megtaláljuk a website-jukon, mindenféle filozofikus kérdéseket feszegetnek.

Egy hosszabb borongásszériában vagyunk, de a következő dal elektronikusabb hangzású, drámaibb, és azt hiszem, ez az egyik kedvencem, a Wherever We Begin to Fall (Broken Glass will Surely Follow). Egy kis Massive Attack hatás is van bennük talán. A kétperces The Empty Gorgeousness of All amolyan dark wave folytatása az előbbinek, ugyanazt a refrént folytatja, Joy Divisionös basszushanggal, aztán music box csilingelésbe fajul. A These Subtle Lights lassú, merengős posztrock track, a Planck Length pedig viszonylag eseménytelen elektronika, aztán még egy remek darab van hátra, a 14 perces, Over the Edge It Goes c. opusz. Ez nem olyan lassú, popposabb, de aztán eszméletlen gitárszólók vannak benne, úgy 5-10 perc között, majd egy végtelen szinti sweep söpri ki belőlünk a valóság utolsó darabkáit. Remek album, érdemes megvenni, még akkor is, ha ingyen hozzájuthatunk.

2 komment

  1. Ez jó, köszi az ajánlást!


  2. :)



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *