h1

Linkin Park: The Hunting Party

2014-07-27

The-Hunting-PartyAz előző Linkin Park albumtól – Living Things (2012) – először fintorogva fordultam (f)el, aztán betegre hallgattam. Még most is nagyon tetszik, pedig elég fülbemászó, poppos lett, a mostaninál kevésbé rockos. A The Hunting Party producere a zenekar két tagja volt, ezzel leváltva az előző hármon dolgozó Rick Rubint, és ezzel együtt némileg a korábbi, elektronikus hangzást is, amelyet most szimpla rockkal próbáltak felváltani. Több vendégzenész is szerepel az albumon, Page Hamilton (Helmet), Rakim, Daron Malakian (System of a Down) és Tom Morello (Rage Against the Machine), amely 2014 júniusában jelent meg. 12 dalt találunk a korongon, de létezik még koncertfelvételekkel kiegészült deluxe verzió és live dvd-vel csomagolt is.

A kislemezek. Guilty All the Same, Until It’s Gone, Final Masquerade. A lemez egy kemény, rekedt-sikítva kiabálós számmal (Keys to the Kingdom) indul, hogy képben legyünk, én ezt egyelőre még átugorgatom, mert nem túl kellemes. Utána az All For Nothing rockos, hiphopos, lassabb ritmusai Malakian dallamos refrénjével már az igazi, régi Linkin Parkot idézik. A Guilty All The Same is hasonló, bár ez gyorsan, keményebben indul, de aztán dallamos, linkines kórus jön, és egy kis szinti is becsúszik. Elég egyszerű slágerdal. A The Summoning még linkinesebb megszólalású (és egyre furcsábbnak érzem, hogy azzal kell jellemeznem a dalokat, hogy linkinesekk, de eléggé eltávolodtak már önmagukról egy ideje). Ez végül csak egy egy perces, instrumentális átvezetés volt, utána pedig a War jön, egy kissé punkos rockn’roll szám, az L.A. Gunsot jutatta eszembe.

A hatodik tracktől kezdve szeretem igazán a lemezt, itt jönnek a Wastlands húzós riffjei, rap, szinti, linkin kombó, dallamos refrén, emelkedett hangulat. Ez kéne legyen a legnagyobb hit. Promo singleként is napvilágot látott. Utána a májusban megjelent Until It’s Gone c. himnusz jön, amely a legújabb Trasnformers videójátékban is hallható. Sokan a Numbhoz hasonlítják, elég erőteljes, epikus dal, amelyhez videóklip is készült. Ahogy illik, egy gyors, sötét, zúzós track követi, a Rebellion. Ez azon kívül is kicsit System of a Downos, hogy ismét Daron Malakiant hallhatjuk benne. A Mark the Graves kellemes, rockos, töltelék linkin-dal. A Drawbar, melyben Tom Morello gitározik a legszebb, lírai dal a lemezen, zongorával, álomszerű csilingeléssel. Instrumentális szám, amely szépen felvezeti a kövekező, lírai eposzt, a Final Masqueradeot. Ehhez is készülni fog videóklip. Az albumot A Line In the Sand zárja, nyugis, szomorkás dal, ami aztán ugrálóssá gyorsul. Ez is igazi Linkin Park darab. Remek album, még akik esetleg csalódtak az előző lemezben, azok is meg fognak most bocsátani a zenekarnak, csak ajánlani tudom.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *