h1

Muse: Drones

2015-06-09

drones

Pont Muset hallgattam, amikor eszembe jutott, hogy milyen régi ez már, és nincs-e új albumuk, klikkeltem egyet, és lám, épp a minap jelent meg a 2015-ös korong, a Drones. A brit alterock zenekar hetedik lemeze közel három évvel a The 2nd Law után, június 5-én debütált. A borítóját Matt Mahurin tervezte, aki számtalan videóklipen is dolgozott. A zenekar 2013-as koncertalbumuk, a Live at Rome Olympic Stadium után kezdett az új dalok szerzésébe, a korábbi experimentális, szimfonikus elemeket elhagyva, visszatérve a gyökerekhez. A lemez témája többek közt a mélyökológia és a 3. Világháború, valamint az, hogy a világot drónok irányítják drónokkal, hogy mindenkit drónná tegyenek. A címadó kifejezést egyúttal az empátiahiány metafórájaként is jellemezte Bellamy egy interjúban.

Elsőként a Psycho c. dal lett ismert az albumról, majd kislemezként a Dead Inside jelent meg, amit követően még több számot is bemutattak különböző internetes oldalakon. A lemezen 12 track található, kb. 53 perces. A stílus továbbra is alternatív rock, de jut bele bőven szinti is, Bellamy énekstílusa pedig olyan, hogy vonósok nélkül is epikussá teszi a dalokat, úgyhogy a szokásos hangulat megmaradt. Legalábbis a lemezt nyitó Dead Insideban, ami egyelőre a kedvencem. Ehhez készült videóklip is, lásd lent. A rockos, menetelős Psycho sem rossz, slágergyanús. Az utána levő Mercy elég hasonló, nem is vettem észre, hogy új szám jön. A tappingelősen induló Reapers még rockosabb, ez már elég egyedi, és jó energikus. Utána a The Handler egy még pörgősebb töltelékszám. A Defector is húzós, erre talán egy fokkal lassabban kell headbangelni. Néha, a többszólamú éneknél egészen a Queenre hajaz. A Revolt felkeléshez képest elég jellegtelen és unalmas, bár a gitárszólói kellemesek.

A végére jutott lírai szám is, a szélzúgással induló, filmzeneszerű Aftermath, nagyon szép, finom, meleg gitárszólóval. Itt már inkább progrocknak nevezném, és akár concept albumnak is vehetjük. Most majdnem leírtam újra, hogy “nagyon szép” a zene. A politizáló, borús vagy esetleg demagógnak tűnő szövegekről megoszlanak a vélemények. A lassú, vonósos hangulat megmarad a leghosszabb szám, a The Globalist elejére is, ami a fütyüléssel már-már westernfilmbe illő. Ez is visszafogott, pink floydos gitárkísérettel, slide-gitárral tűzdelt, lírai szám, tipikus, Muse-os dallamvezetéssel az énekben. Négy és fél percnél aztán belecsapnak, további két perc zúzás után pedig zongora, és újra lassúzás. Tiszta Queen ez is. Végül a címadó Drones zárja a lemezt, ami egy hangszerelés néküli, többszólamú kórusmű. A Drones egy igazi, klasszikus rocklemez, amit remélhetőleg kottában is kiadnak, mert tele van gitárórára való darabokkal. Hallgassuk!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *