h1

Apocalyptica: Shadowmaker

2015-07-13

shadowmakerA finn brácsametál zenekar nyolcadik stúdióalbumát három hónap után fedeztem fel magamnak, mármint azóta megvolt már, de valahogy elsőre nem jött be. Úgy tűnik, ez valamiért olyan lemez, amit Bose hangszórón kell hallgatni, mert amikor arra nyomtam rá, egyszercsak megőrültem érte, és most, a Sennheiser fülessel megint unom. Nem nagyon értem, miért, talán a sok rányomott mélytől lesz álmosító, és tisztán szól igazán dögösen, de a lényeg, hogy sikerült azért megkedvelni. A kellemes kis, mély intró utáni fő sláger, a Cold Blood tetszik a legjobban, ami pedig olyan, mint egy mainstream rock dal, ráadásul, ha nem tudnám, hogy kikről van szó, fel se tűnne, hogy nem gitároznak benne. Az áprilisi lemezen ezúttal végig ugyanaz az énekes szolgáltatja a vokálokat, az amerikai Franky Perez, aki eddig főleg szólóban nyomta (három saját albuma van). Perez mellett egy dobost és három csellistát hallhatunk a korongon.

Az utána következő, Shadowmaker is elég fülbemászó, és sokkal jobb így, hogy nem cserélgetik az énekeseket, a közepén aztán még van wah-pedálos szólózúzda is, ami demonstrálja szinte az összes, csellón létrehozható hangzást. Utána szép, akusztikus jelleggel indul a sötét, epikus hangzásba forduló, lírai Slow Burn c. szerelmesdal. A refrénre aztán a magasba repülnek a karok, és kénytelen az ember megint énekelni, tekeregni, headbangelni, ugrálni, ízlés és gyakorta változó ritmus szerint. A Reign of Fear megpróbál a torz hangokkal, fura hangközökkel ijesztegetni, de aztán nagyon begyorsul, és előjön a jellegzetes, instrumentális Apocalyptica hangzás. Kicsit hosszabb, mint kéne. Aztán újabb, akusztikus, singalong, lírai dal, a Hole in My Soul jön, lehet rá majd lengetni az iphone-okat. Megbánás, hiány, tüske a szívben. Utána szerencsére energikusabb számra váltunk, a House of Chains ritmusa néhol a néhai Extremet juttatta eszembe, az ének meg inkább a Linkin Parkot. Cold Blood:

Aztán ismét egy tipikus, instrumentális Apocalyptica track jön (Riot Lights), már megint túl hosszú kissé. Utána a Come Back Downra már a jobbik hangszórón is belefáradtok az egészbe. A következő, lassú szám, a Sea Song nyújt még egy kis érdekességet. Ezt a dalt részben a brit slágergyártó Guy Sigsworth jegyzi, aki többek közt toplistás Seal és Björk dalokat is írt. A legtöbb tracket Eicca Toppinen jegyzi, egyedül a következő instrumentális dalt nem, a Till Death Do Us Part egy másik csellista, Perttu Kivilaakso szerzeménye. Ez szép lassú, és majdnem 8 perces, és sokkal jobb, mint a másikak. Ami a nekem tetsző dalokat illeti, a Cold Blood és Hole in My Soul közös nevezője Toppinen mellett még Martin Hansen, svéd producer, aki többek közt a Rasmus lemezeiért és néhány Scorpions albumért is felelős. A korong végére még egy hosszú, lírai dal került, a közel 10 perces Dead Man’s Eyes, ami kellemes levezetés. Ami a vonatkozó turnét illeti, október 11-én Budapesten lépnek fel!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *