h1

Riverside: Love, Fear and the Time Machine

2015-09-16

lovefear

A lengyel progresszív rock zenekar hatodik albuma 2015. szeptember 4-én jelent meg az InsideOut Music és a Mystic Production kiadásában. Előzetes, kételyekkel teli várakozásaimhoz képest nagyon tetszik. Elsőként a 7. számot, a Discard Your Feart hallottam, ami szerintem eléggé kilóg a többi közül, és amolyan cure-os, darkwave jellegű, legalábbis az eleje, főleg a basszus. Egyébként pont emiatt is jön be, kellemes, új színt ad az albumnak. Jóval jellemzőbbek azonban az első számok, a lemezt nyitó Lost (Why Should I Be Frightened By A Hat?) Mariusz Duda tipikus énekével kezd, lassú, lírai, merengős dalként. Egész nagy, filozófiai mélységekbe merül a szöveg, a gyerekkor szabadságáról, és ami abból elveszett. Hogy a kalapokkal mi a baj, az már kicsit ködös. Aztán rockosabb, tempósabb lesz, és a gitárriffekre terelődik a hangsúly, a háttérben a progrockos orgonahanggal.

Az Under The Pillow akkordfelbontásáról meg a The Mission UK jutott eszembe, érdekes ez a sok gót asszociáció, de a végén aztán mindegyik dalból igazi Riverside-os track lesz. Nagyon jók a karakteres, érdekes alapok, és a szövegekre is érdemes odafigyelni. A korábbiaknál jóval kevésbé erőszakos, kemény ez a lemez. Az érdekes dallamú Addicted meg tisztára lehetne A-ha szám is. :)  Legalábbis a gitárok érkezése előtt. A Caterpillar And the Barbed Wire valamivel sötétebb és keményebb, ahogy szögesdrót témához illik. De ez is inkább egy lassú, lírai, szerelmes dal, egy-két rifftől eltekintve inkább finom, néhol akusztikus gitár kísérettel. A Saturate Me egy teljesen tipikus progrcok gyakorlat, instrumentális, csak két perc után szólal meg az ének, de aztán visszatér a hangszeres ügyeskedéshez. Eddig még minden szám nyugis és lassú volt, az Afloat pedig még ehhez képest is lírai, Lunatic Soul albumra is beillene.

A már említett Discard Your Fear után azért már kicsit kezd elegem lenni a nyugis darabokból, amelyeknek a Towards The Blue Horizon már egy kissé tenyérbemászó darabja, akusztikus bontással. Épp átléptem volna már, de 3 percnél kicsit elborul, és ráncigálni kezdik a gitárokat, majd váltogatják az előzőeket, több, mint 8 perces szám. Utána a Time Travellers – micsoda meglepetés – lágy, finom akkordokkal kísért, lírai énekkel indul. Persze, amúgy nagyon szép dal. Ez a szám is az útkeresésről és a múlt hátrahagyott dolgairól szól, amolyan életközepi válság/számvetés jelleggel, ami a napokban épp 40. évét betöltő énekes részéről igencsak érthető hangulat. A lemezt záró Found (The Unexpected Flaw Of Searching) viszont már tényleg bealvós. Pedig ehhez még videoklip is készült:

Kellemes, könnyen emészthető album, de amennyire szép, épp úgy csalódást is okozhat a zenekar metálosabb hangzását kedvelőknek, legalább mutatóba rátehettek volna egy-két keményebb számot. A szimpla cd-n kívül LP-n is megjelent a lemez, valamint Special Mediabook 2CD változatban, amelynek második korongján további öt dal hallható, mind instrumentálisak. Érdekesek, atmoszférikusak, jóval több szintivel, közel félórányi plusz zene. Ezek közül nekem legjobban a Return c. track tetszett meg az Aether.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *