h1

Apocalyptica live NY

2016-05-21

apo1 apo2

Először láttam élőben a finn csellómetál-zenekart, és sajnos csalódást okoztak, de talán nem az ő hibájuk. A lemezeiket továbbra is szeretem – főleg az utolsó hármat – és agyonhallgatom, de a koncertről korán leléptem, illetve későn, ha belevesszük, hogy végtelen sokáig tartott a két, unalmas, amerikai előzenekar műsora (10 Years, Failure Anthem).

Talán öregszem, de általában bírom a tömeget, most valahogy nagyon irritált, hogy mindenki – különösen egy halom, agresszív ruszki – az arcomba állt, csajok nekidőltek a telefonomnak, amin épp gépelek, meg beledörzsölték a nagy, göndör dróthajukat a számba. A koncert kezdetével pedig megkezdődött a vertical videó háború, a ki hány felnyújtózó kézzel tud a másik mobilja mellé még bedugni egyet, ami csak akkor lett vicces, amikor a közönséget csápolásra és tapsolásra buzdították, én meg mosolyogtam magamban, hogy most egy pár száz embernél lőttek az autofókusznak. (A több száz telefonvideó ellenére a neten még nem találtam felvételeket.)

apo4 apo3

De a fő probléma az volt, hogy szarul szólt a koncert. Az Irving Plaza egy szokásos, csak állóhelyekkel és körerkéllyel rendelkező, kis hely, kb. mint a pesti Moulin Rouge, talán nagyobb, de a hang szörnyű volt. Egy egyszerű, kiabálós, riffelős zenénél ez még talán nem akkora baj, de a csellók élvezetét a negatív tartományba tolta. Ami viszont legalább érdekes volt, hogy láthattam, mit kezdenek szokatlan hangszereikkel a lassan már két évtizede, Metallica-feldolgozásaikkal híressé váló rockerek, és ez elég lenyűgöző volt, hogy rohangálni tudtak a hatalmas csellókkal, pedig rájuk se volt kötve.

Hárman voltak, plusz egy dobos, és nagy ritkán egy kis ének, a háromból az egyik srác – Perttu Kivilaakso, aki sokat szólózott – végig ült, ahogy egy klasszikus zenésztől várnánk. A punk hajú Paavo Lötjönen viszont mászkált – nem is értem, hogy tudja egy kézzel megfogni, emelgetni, vinni és közben játszani is rajta. A szőke, hosszúhajú Eicca Toppinen, akinek meg totál tipikus finn feje is volt, vadul headbangelt a vonó rángatása közepette. Sőt, a végén még amolyan hendrixesen a feje fölé is dobta hatalmas hangszerét. A setlistből láthatjuk, hogy meglehetősen sok metál-feldolgozást (Metallica, Sepulture) adtak elő, a tavalyi lemezről csak három számot, és a kedvenceim (Cold Blood, Slow Burn) nélkül. A hangulat viszont jó volt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *