h1

The Cult live in NY

2019-12-12

December 7-én játszott a zenekar a ny-i Capitol Theatre-ben, Port Chesterben. Végre bepótoltam, hogy nem láthattam kedvenceim 1993-ban, és aztán 2007-ben sem Budapesten. Persze, már nem úgy néznek ki, mint a 90-es évekbeli klipekben, de Ian hangja és a banda energiája még kb. a régi. Ráadásul most épp egyik kedvenc albumommal turnéztak, ami a 30 éve megjelent, 1989-es Sonic Temple. Ennek nemrég adták ki az évforduló alkalmából a 30th anniversary deluxe edition-jét, amely 5 CD-ből áll, és az album újramasterelt verziója mellett koncertfelvételt és egyéb ritkaságokat tartalmaz. Az új kiadás borítójának képe volt a háttérben, de az egész teremre vetítettek mindenféle mozgó képeket, az erkélyre és falakra is, ami hangulatos látványt nyújtott.

A Sonic Temple mellett főleg az akkori lemezekről, mint pl. a Love és Electric, hallhattunk még számokat, illetve nagy örömömre még az első Dreamtime-ról is megszólalt a Spiritwalker. Természetesen nagy kedvencem, a Rain is volt, azonban egy kicsit csalódott voltam, hogy nem játszották a Sonic Temple-ről a Soldier Bluet. A New York City a helyszín ellenére nem okozott különös ovációt (mindig is untam ezt a számot), de nekem érdekes volt, hogy most estek le dolgok a szövegéből. A Hell’s Kitchen például egy városrész. Duffy ezt követően cserélt gitárt, Les Paulról Gretschre. Valószínűleg a gitárhoz semmi köze, de innentől még jobban bejött a koncert, a Rain és Spiritwalker után a The Phoenix wah gitárja is remek volt. A modern kori lemezeiktől való egy-két szám viszont hidegen hagyott. A Fire Womannél már tetőzött a hangulat, ideát úgy túnik, ez az egyik (ha nem a) legismertebb számuk.

Egyébként zenekar alatt főleg Ian Astbury énekest és Billy Duffy gitárost kell érteni, mint alapítókat. A ritmusszekciót mindig is cserélgették, bár a mostani dobos, John Tempesta, tartósabbnak tűnik, már 2006 óta van a zenekarral. A basszerral együtt elég egyszerűen játszottak, bár az eredeti dalokban sincs sok bonyodalom, néha kicsit szétesettnek éreztem a dolgot. Viszont úgy tűnt, mind jó formában vannak, bár más volt Billy a szőke haja nélkül, és gyanítom, hogy Ian is azért viselt zakót a fekete pólóján, hogy minden szögből bizonytalanok legyenek a körvonalai. Folyamatosan rázta a csörgődobot szinte minden számban, néha el-eldobta, vagy éppen elrúgta, de aztán mindig újra előkerült (lehet, hogy több van?). A közönség sem volt valami fiatal azért, bár az egyik előttem állón pont SpaceX-es kabát volt, úgyhogy tuti nem a 20. században jártam.

A Capitol Theatre amúgy menő hely a maga nemében, de azért nem a Madison Square Garden, már rég nem járják a stadionokat. Pár nappal később egy még kisebb, falusi teremben léptek fel a környéken, de én nem bánom a nyugdíjas haknizást, mert annál több alkalom van látni a zenekart. Remélem, ahogy haladnak az évek, a többi lemezből is csinálnak 30-éves emlékturnét… és aztán 40-est…

Setlist:
Sun King
Wild Flower
Automatic Blues
American Horse
Sweet Soul Sister
New York City
Soul Asylum
Edie (Ciao Baby)
Rain
Spiritwalker
The Phoenix
Rise
American Gothic
Fire Woman
Love Removal Machine
+
Lil’ Devil
She Sells Sanctuary

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *