Archive for the ‘asian’ Category

h1

Update

2012-12-26

Kevés idő jut a blogra, így néhány extrán túl nem írtam most kifejtős beszámolót, meg viszonylag kevés lemezt hallgatok, de akit még érdekel – vagy legalább magamnak – leírom a frissebbeket.

Elsőként ajánlanám Yoko Kanno filmzenéjét (荒れ花道) az Ashura c. japán misztikus filmhez, amit nemrég láttam, és zseniális, sokszínű zenét írt hozzá a Ghost in the Shellről is ismert zeneszerzőnő. Ilyenek: Perdeski Cloyn, blues in my heaven, Kono Onigorishi. Ha már filmzene, az előző posztban említettem, hogy a Raid soundtrackjére is rákattantam, amit Mike Shinoda (Linkin Park) írt az indonéz akciófilmhez. Szintén klassz filmzene a Person of Interestté, amit Ramin Djawadi komponált a remek tévésorozathoz, és ilyen. Valamint mindenki nézze meg Takashi Miike új musicaljét.

Folytatás itt →

h1

Miket hallgatok, digest

2012-05-20

Sokszor semmit, de ha van idő, akkor most éppen főleg két számot, ezt és ezt. Mindkettő (Antimatter, Heavensdust) esetében a már elkészült, új albumot várom nagyon. Utóbbinál még egy jó(tékony) EP is megjelent (The Sounds of Hope), meg koncertbeszámoló is akad. Az elfoglaltságokon túl még, ami hátráltatja a lemezkritikák írását, hogy az utóbbi időben nem nagyon jöttek be albumok, és annyit meg nem ér, hogy azzal foglalkozzak, hogy részletesen kifejtem, hogy “meh”. Mármint az alábbinál jobban. :)

Az új Saltillo album (Monocyte) pl. nem igazán ütött úgy, mint a régi, és nem is tudom, miért, mert amúgy jó. Csak valami hiányzik a feelingjéből. Egyszerűen untam.
Ugyanez a helyzet a Lacuna Coil lemezével (Dark Adrenaline), csak az még nem is jó. Nem tudom, egyátalán végighallgattam-e, de le fogom törölni. Semmi új, egyedi nincs benne, csak tucat darkrock számok tíz évvel ezelőttről.

Folytatás itt →

h1

Új DJ Krush dalok

2011-11-29

Havi egy digitális single kiadásával készül új lemezére a japán elektronikus zenei géniusz.

Koufu No Tsubasa – Breathe of Wings (ez tetszik jobban)

Folytatás itt →

h1

Ujgur dutar playlist

2011-06-29

Összeszedtem Abdurehim Heyit videóit.

h1

Echostream

2011-04-10

Április 9-én, vasánap segélykoncertet rendeztek a new yorki Japan Societynél, olyan fellépőkkel, mint Philip Glass, Ryuichi Sakamoto, és szerencsére a világhálón is közvetítették, így alkalmam nyílt belenézni a végén estefelé. Valami hihetetlen, megdöbbentően jó zene szólt épp, gyorsan le is vadásztam, ki ez, mi ez, egy helyi (new yorki) japán zenekar. Mintha fogták volna az összes zenét, amit szeretek, és csináltak belőle egyet. Zseniális. Trip-hop-metál-prog-rock-elborulás, hivatalosan ambient-eletronika-rock. Mintha Skunk Anansie játszaná az Ummagummát Dj Shadowval, máshol meg az Antimatterre, Hooverphonicra vagy éppen a Porcupine Treere emlékeztet (zongorás helyeken), és van benne egy adag NIN is. Csodahangú énekesnővel. Tagok: Ryoko (énekesnő), Tomo (gitár), Tony (bill.), Jen (dobos lány), CJ (elektronikus dobok).

Folytatás itt →

h1

The Drummer filmzene

2010-10-09

The DrummerVégre meglett a The Drummer c. tajvani film soundtrackje, máig bánom, hogy annó visszatettem a polcra egy német mediamarktban. Mit keresett ott? A film zeneszerzője, Andre Matthias német, és ott is jelent meg – a hongkongi verzió mellett a másik kiadású – cédé, Die Reise Des Chinesischen Trommlers címen. A dobos számokat (hármat) pedig a tajvani U-Theater zenekar adta elő. Az amazon szerint szomorú cselló-szólókkal teli kamarazene, ha muszáj besorolni valahova. Nagyon szép, és kristálytisztán is szól. Abszolút megállja a helyét önmagában is, tele van gyönyörű, harmonikus egységbe rendeződő, fúvós és csellódallamokkal, néhol hárfa szól, és szívverésnek ható dobok. Az ütős számokon kívül végig lírai a zene, de mégsem giccses. Az utolsó dalt (Loser) a Monkey Insane nevű, tajvani numetálbanda adja elő. A csellószólókat pedig Trey Lee:

Folytatás itt →

h1

Boom Boom Satellites: To the Loveless

2010-08-26

Jobb későn, mint soha, a japán elektrórokkerek legújabb lemeze májusban jelent meg, és kellemes. Hasonló, mint a 2007-es Exposed volt, már jóval rockosabb, mint korábban voltak, de jó energikus. A stílust azért most se tudnám igazán belőni, mindenesetre van benne elektromos gitár meg szinti és pumpáló dobritmus. A 90-es évek működő zenekar jelenleg a Sony Japánnal áll szerződésben, a lemezből kiadtak limited edition dvd-st is. A kislemez a kezdőnóta, a Back On My Feet volt, három másik dallal a lemezről. Itt a klipje. A 70 perces albumon 13 dal van, az egyetlen kritizálható benne, amit az egyik pillanatban hátránynak, a következőben viszont előnynek érzek, hogy meglehetősen egyformák a számok. Csak a lemez közepénél jönnek nyugisabb részek, de a végén a lassúbb számok még fárasztóbbak is, ezekből talán csak az All In A Day jött be, az ötvözi a két dinamikát.