Archive for the ‘dark’ Category

h1

Ne Obliviscaris

2020-01-15

Legújabb kedvencem a távoli Ausztráliából való prog metál zenekar, a Ne Obliviscaris, amely latinul ne felejtst jelent. Első találkozásom a zenéjükkel épp egy ilyen, felejthetetlen dobvideó volt, amely a kedvenc számommá vált – And Plague Flowers The Kaleidoscope – a dobos, Dan Presland a lábdobpedálja promójaként vette fel, eszméletlen ügyes:

Folytatás itt →

h1

Mongol metál utólag

2019-07-01

Tengger Cavalry

h1

Antimatter: Black Market Enlightenment

2018-12-12

Mick Moss hetedik nagylemeze egy hónapja jelent meg, ezúttal új kiadónál, mely – a Music In Stone – a sajátja. Az egyórányi zene korábbi albumai mindegyikéhez hasonlóan kitűnő, dallamos, hangulatos, kissé dark, néhol elektronikus, másutt progresszívbe hajló rock, melynek fő éke az énekes-dalszerző különleges, szép hangja (meg a gitárszólók).

Folytatás itt →

h1

Ex-Perfect Name gitáros új zenekarral

2018-02-27

Már egy évtizede alussza csipkerózsika-álmát a 90-es (és 2000-es) évek kultikus darkzenekara, tagjai azonban nem adták fel a zenélést, néha fel-felbukkannak. Most éppen két új klip is készült a 2000-es évek közepén a zenekarban gitározó Molnár László új bandájával, amelyeket egyébként időközben felnőtt fia rendezett. A Lost Hype nevű zenekar kislemezét (a két dalt) már megvehetjük, ill. letölthetjük az interneten, és elvileg májusra már kész lesz az első albumuk is. A zenekarról bővebben itt olvashatunk, és remélhetőleg hamarosan még több zenét hallhatunk és láthatunk tőlük, bíztató a kezdet.

Folytatás itt →

h1

Fever Ray

2017-11-05

Bár már 8 éves az első, címadó lemez, csak tavaly fedeztem fel a Fever Rayt a Vikings sorozat főcímdalából, ahova  csodálatosan passzolt az If I Had a Heart című opusz. A svéd elektronikus zenei produkció valójában Karin Dreijer Andersson énekesnőt takarja, aki a The Knife duót alkotja testvérével. Nehéz leírni különleges hangját és az egyéni zenét is, úgyhogy inkább azt ajánlom, hallgassuk.

Folytatás itt →

h1

NIN – Add Violence

2017-08-03

 Már másodszor hallgatom az új Nine Inch Nails EP-t, az Add Violencet, melyen öt szám van, és abból három tetszik, egy nagyon, úgyhogy elég jó az arány. Csak ráfutott a playlistem, és egyből elragadott az első Less Than a szintijével, tipikus dal, olyan, mint a többi, de hát, attól még jó (vagy épp attól). Utána a sötét, lassú, hangulatos Lovers jön, disszonáns gitár-pittyegéssel, részben megelőlegezve a tuti dalt, a következő, még darkabb This Isn’t the Place c. ipari bluest. Ez is különösen a zongorától szép. A Not Anymore aztán not so good anymore, a végén levő, majdnem 12 perces Background World címűt meg nem is értem, inkább Background Noise lehetne. Jól indul, de 4 perc után már csak recsegés marad belőle. A júliusban kijött albumról két videóklip is készült, Less Than és This Isn’t The Place. A lemez egy trilógia része, amelyet a tavalyi Not The Actual Events c. EP indított el, ami szintén kellemes, bár elég hamar elfelejtettem, de azért kíváncsi leszek a harmadikra is.

h1

Beborn Beton: A Worthy Compensation

2016-08-17

rég hallgattam már Beborn Betont, de most belefutottam a német szintpop-zenekar legújabb lemezébe (A Worthy Compensation, 20015), és nagyon tetszik, kellemes orgánumú ének, dark, jó hangzású elektronika. Nekem legjobban az első szám, a Daisy Cutter jött be, a Last Day On Earthhöz pedig klip is van.

Folytatás itt →