Archive for the ‘dark’ Category

h1

Új Assemblage 23 lemez

2016-08-08

Ízelítő az új, 8. nagylemezről, melynek címe Endure, és szemptember 9-én jelenik meg a Metropolis Recordsnál. Előrendelhető a zenekar weboldalán itt.

Folytatás itt →

h1

Funker Vogt: Companion in Crime

2016-03-06

funkerAhhoz képest, hogy agyonhallgattam a német, elektro, EBMaggrotech zenekar 2010-es Blutzoll lemezét, sikerült teljesen elfelejtkeznem róluk, így a következő, 2013-as lemezük is csak most jutott el hozzám. Bár az is lehet, hogy valamikor meghallgattam, és elsőre nem tetszett? Nem tudom, de most eléggé bejön. Remek, hangulatos, energikus számok vannak rajta, és kellően változatos is. Az első kedvencem a Gott Nock Nicht róla, melynek egy extended remixe is megtalálható a bónuszlemezen. De kellemes, filmzenés hangulatú a vonósokkal tűzdelt, lassú Our Life is. Az albumon 13+6 dal van, és szinte mind tetszik más-más okból, ajánlom meghallgatni.

Folytatás itt →

h1

Gazpacho – Molok

2015-11-24

Egy hónapja jelent meg a Kscopenál a norvég progresszív artrock banda legújabb lemeze, a Molok, mellyel szemben – bár kedvenceim – voltak némi fenntartásaim, azután, hogy elolvastam a kissé erőltetettnek tűnő háttérsztoriját, illetve azt, hogy a lemezen levő kód a cd-lejátszók segítségével el tudja pusztítani az univerzumot. Ezt nyilván nem gondolták komolyan, viccesnek viszont semmi humor sincs benne. A dalok többsége elég vontatott, sötét, lassú, az énekes jellegzetes, kissé nyivákolós stílusával, úgyhogy elég sokszor meg kellett hallgatnom, mire belopta magát a szívembe. Azért szép, és vannak rajta bőven klassz zenei elemek, akusztikus hangzás, harmonika, és idővel lett kedvenc számom is, a Know Your Time.

Folytatás itt →

h1

Apocalyptica: Shadowmaker

2015-07-13

shadowmakerA finn brácsametál zenekar nyolcadik stúdióalbumát három hónap után fedeztem fel magamnak, mármint azóta megvolt már, de valahogy elsőre nem jött be. Úgy tűnik, ez valamiért olyan lemez, amit Bose hangszórón kell hallgatni, mert amikor arra nyomtam rá, egyszercsak megőrültem érte, és most, a Sennheiser fülessel megint unom. Nem nagyon értem, miért, talán a sok rányomott mélytől lesz álmosító, és tisztán szól igazán dögösen, de a lényeg, hogy sikerült azért megkedvelni. A kellemes kis, mély intró utáni fő sláger, a Cold Blood tetszik a legjobban, ami pedig olyan, mint egy mainstream rock dal, ráadásul, ha nem tudnám, hogy kikről van szó, fel se tűnne, hogy nem gitároznak benne. Az áprilisi lemezen ezúttal végig ugyanaz az énekes szolgáltatja a vokálokat, az amerikai Franky Perez, aki eddig főleg szólóban nyomta (három saját albuma van). Perez mellett egy dobost és három csellistát hallhatunk a korongon.

Az utána következő, Shadowmaker is elég fülbemászó, és sokkal jobb így, hogy nem cserélgetik az énekeseket, a közepén aztán még van wah-pedálos szólózúzda is, ami demonstrálja szinte az összes, csellón létrehozható hangzást. Utána szép, akusztikus jelleggel indul a sötét, epikus hangzásba forduló, lírai Slow Burn c. szerelmesdal. A refrénre aztán a magasba repülnek a karok, és kénytelen az ember megint énekelni, tekeregni, headbangelni, ugrálni, ízlés és gyakorta változó ritmus szerint. A Reign of Fear megpróbál a torz hangokkal, fura hangközökkel ijesztegetni, de aztán nagyon begyorsul, és előjön a jellegzetes, instrumentális Apocalyptica hangzás. Kicsit hosszabb, mint kéne. Aztán újabb, akusztikus, singalong, lírai dal, a Hole in My Soul jön, lehet rá majd lengetni az iphone-okat. Megbánás, hiány, tüske a szívben. Utána szerencsére energikusabb számra váltunk, a House of Chains ritmusa néhol a néhai Extremet juttatta eszembe, az ének meg inkább a Linkin Parkot. Cold Blood:

Folytatás itt →

h1

Manson és Moonspell

2015-03-22

Marilyn_Manson_-_The_Pale_EmperorAmilyen ütemben a blogolás zajlik, már az is nagy dolog, hogy idei lemezeket hallgatok, mint pl. ezt. Vagy ami eddig leginkább bejött: az új Marilyn Manson lemezt.

Pale Emperort húzós alapok, ellenállhatatlan ritmus, a jellegzetes, mansonos gitársound jellemzik. Elég jól is szól, és végig megmarad a színvonal. Egymás után szeretem mindegyik számot, de talán a legfülbemászóbb, harmadik track, a Third Day Of A Seven Day Binge a kedvenc. Ebben is feltűnik, hogy a hangszerelésben még néhol tetten érhető, ipari hangzástól inkább a blues-rock irányába mozdultak el, de sebaj. Azért Manson ördögi hangja ellensúlyozza némileg a slágerességet. A téma sem feltétlen idilli, a készítés ideje alatt hunyt el Manson édesanyja Alzheimers kórban. Az albumon tíz dal van, plusz 3 akusztikus verzió a deluxon. A már említett, Third Day of a Seven Day Binge volt az első kislemez még októberben, amit a Deep Six és a Cupid Carries a Gun, ami szintén egy érdekes, hangulatos szám. Bár nagyon kellemes az album, talán egységes hangzása miatt egy idő után azért rá lehet únni.

Folytatás itt →

h1

Sleeping Pulse: Under the Same Sky

2015-01-06

SleepingPulse-UnderTheSameSky

Lényeg: az Antimatter énekese, Mick Moss hallható az albumon. A portugál Luís Fazendeiroval (Painted Black) közös, első albumuk tulajdonképpen Antimatter lemeznek is beválna, mivel igen hasonló stílusú és hangulatú, és talán Mick Moss legutóbbi, saját albumainál érdekesebb is. Fazendeiro nagy fan lehet, ha ennyire közelit alkotott, pedig a zene mind az ő munkája, Mick csak az éneklésben és a dalszövegek írásában vállalt szerepet. Bár lehet, hogy az ő jellegzetes (és gyönyörű) hangja miatt nem tudok elvonatkoztatni az Antimattertől, és amiért az éneknek elég hangsúlyos szerepe is van az albumon. A normál CD mellett egy 5 bónuszdaltakusztikus változatokat – tartalmazó 2cd-s Digipak verzió is megjelent, 2014 október végén. A deluxe kiadás itunes-on is kapható.

Folytatás itt →

h1

Moonspell: Alpha Noir

2014-04-05

Retrospektív felfedezéseim következő, örömteli találata a Moonspell 2012-es duplalemeze lett. Az Alpha Noir / Omega White a 9. nagylemeze a portugál gótmetál zenekarnak, a Napalm Records adta ki. Ez az első duplaalbumuk, 17 számot tartalmaz (79 perces). A New Tears Eve c. dal a Type O Negative 2010-ben elhunyt énekese, Peter Steele emlékére íródott. Az első lemez inkább deaath metál, hörgős, zúzós zene, míg a második rész már gótabb, darkabb és ambientebb.

Folytatás itt →