Archive for the ‘dark’ Category

h1

Sully Ema: Avalon

2013-12-22

sully

Sully (Salvatore) Ema a Godsmack énekese, de gitározni, dobolni is tud. A Godsmack valahogy sosem érdekelt, de az énekes szólólemeze egyből megtetszett. Nagyon sok mindenre emlékeztet, kissé dark, melankolikus, dallamos, lírai dalok vannak rajta. Néha a Cult, a Mission vagy a Dead Can Dance is fel-felmereng, de nem merném ezekhez hasonlítani. Sokszor női énekkel, duettban szólalnak meg a sötétebb, komoly szövegek, és sok az akusztikus gitár. A fenti, első szólóalbumát 2010 őszén adták ki, bár már 2009-re elkészült. Sok olyan dal került rá, amiről megírása után rájött, hogy nem passzolnának a Godsmack repertoárba. A női vokálokat Lisa Guyer énekli, és a szokásos hangszereken kívül egy bolgár csellós is van (Irina Chirkova). És azért a DCD-szel sem lőttem mellé, mert a dobos, Niall Gregory, onnan jött (tudnékon volt ütőhangszeres). A szólólemezből egyébként 2012-ben koncert dvd is készült.

Folytatás itt →

h1

VNV Nation: Transnational

2013-11-22

vnvtrans

Végre sikerült végighallgatnom, egy hónap kóstolgatás után a VNV Nation új albumát, és összességében eléggé tetszik, mindenképp jobban, mint az előző (Automatic – 2011, amit inkább átugrottam. Jó, intenzív, pörgős számokkal van tele, de persze, lassúbb is akad, és a régről megszokott stílust kapjuk, de talán frissebb hangzással. Legjobban a Retaliate jött be, aztán az Everything is jó, de talán túl sablonos. A Primary is jó buliszám. Az Off Screenben a szintik szuperek, a Generatorban is. Az egész lemeznek jó, epikus hangulata van végig, tele energiával. Minta:

Folytatás itt →

h1

Paradise Lost ritkaságok

2013-10-20

Egy ritkaságokból álló válogatásalbummal ünnepli a zenekar 25 éves fennállását idén ősszel, amelyen egy új dal is szerepelni fog. A holnap megjelenő lemez címe Tragic Illusion 25 (The Rarities), és 14 dalt tartalmaz, melyek közül az első, a Loneliness Remain az új szám. A zenekar egyébként a Lacuna Coil és a Katatonia társaságában turnézik, november 12-én Bécsben játszanak. Az új dalt pedig már meg is hallgathatjuk itt (kicsit Type O-s, nem?):

Folytatás itt →

h1

Placebo: Too Many Friends

2013-08-22

Néhány héten belül érkezik a Placebo új lemeze, a Loud Like Love, amit kíváncsian várok, noha az előző – Battle For the Sun – nagy csalódás volt, és számomra még mindig inkább a zenekar 10-15 évvel ezelőtti munkássága érdekes. Egy esélyt azért kapnak. :) Az első kislemezes dal pedig már meg is vásárolható, hallgatható, a Too Many Friends, ami zeneileg szerintem remek, és tartalmilag is komoly, elgondolkoztató. Egy kicsit azért demagógnak is érzem, mert hát persze, ezt is a csúnya interneten / facebookon, át nyomják annak a “túl sok” “barátnak”, akik ezek szerint nem sokat érnek, de majd úgyis megosztják…

Folytatás itt →

h1

Orphaned Land: All Is One

2013-08-08

allisone

A nyolc- és hatéves várakozás után ezúttal csak három telt el a közelkeleti metálzenekar legújabb nagylemezéig, az All is One júniusban jelent meg. Zeneileg talán a legkönnyebben fogysztható albumuk, amelyben a korábbi death metál hörgésekből már csak alig találunk, ellenben a zenekar véleménye szerint témájában mégis a legsötétebb anyaguk. Ezúttal Mira Awad adta hozzá a női vokált. 2012-ben pedig egy gitároscsere is volt a zenekarnál, az új tag, Chen Balbus már szerzőként is beszállt a munkába.

Folytatás itt →

h1

AU4: …And Down Goes The Sky

2013-07-23

A Continuum című, kanadai scifi tv-sorozatban, amelynek második szezonja egyre jobb, mostanában remek dalokat hallok, főleg ismeretlen, kanadai előadóktól. Az egyik ilyen, a legutóbbi részből az AU4 dala, ami nem tudom, miért ilyen halk, de a címe Everyone is Everyone (and Everything is Everything).

Folytatás itt →

h1

Front Line Assembly: Echogenetic

2013-07-14

flaechoMindig is szerettem a Front Line Assemblyt, de sosem mélyedtem el benne, valahogy háttérzenének érzem, pedig legutóbbi játék-sountrackjük is tetszett. Bill Leeb kanadai bandájánál másik projectje, a Delerium jobban bejött, és nem könnyedebb stílusa miatt, hanem, mert több különálló dal megmaradt bennem. FLA dalcímeket nem nagyon tudnék felsorolni, inkább albumonként hallgattam néha, és a legutóbbiakat úgy se nagyon. A mostanitól is hasonló érzésem támadt elsőre, de aztán hamar kiugrott néhány szám, ami tetszik, és 2-3 hallgatás után már nagyon klassz, bár zeneileg már eleve az volt. A hangulatot meg kell találni hozzá, de aztán igazán élvezetes.

Killing Grounds

Folytatás itt →