Archive for the ‘instru’ Category

h1

Saltillo – Monocyte – Proxy

2011-12-06

Már előrendelhető Saltillo február 7-én megjelenő, új, második albuma, a Monocyte. Ezen is elektronikus zene és hegedű hallható, sőt, lehet, hogy lesz még egy album is. Addig pedig újra megvásárolható a Ganglion, a re-releasen egy extra dallal (Denim). Előzetes a Proxy c. számból:

Folytatás itt →

h1

Új DJ Krush dalok

2011-11-29

Havi egy digitális single kiadásával készül új lemezére a japán elektronikus zenei géniusz.

Koufu No Tsubasa – Breathe of Wings (ez tetszik jobban)

Folytatás itt →

h1

Lunatic Soul: II, Impressions

2011-11-08

Mivel a kedves olvasó elfelejtett szólni, két Lunatic Soul albumról is lemaradtam, most sikerült csak pótolni. A Lunatic Soul azonos című lemeze volt Mariusz Duda, a Riversideénekesének első szólóalbuma 2008-ban. A lengyel progrock művész anyagának érdekessége, hogy a metálos hangzás helyett elektromos gitárok nélkül vette fel a művet, ami mégis súlyosra és nagyon jóra sikerült. 2010-ben készült el ennek a Lunatic Soul II-re keresztelt folytatása, októberben jelent meg, hasonló hangszereléssel. Hangulatos, talán kevéssé húzós, de szép zenék vannak rajta. Akusztikus gitár, zongora, és az ütősök is fontosak benne, vannak ilyen már-már törszi dobolós dalok (Limbo, Escape from Paradise). Akinek az első tetszett, ez is fog.

Folytatás itt →

h1

World’s End Girlfriend: Air Doll OST

2009-12-11

A World’s End Girlfriendről már korábban is hallottam, mivel szeretem az ilyen elektronikus, post-rock keverék zenéket, némileg hasonló a Monohoz. Katsuhiko Maeda szólóprojectjéről van szó, a zenész Nagaszakiból származik, Tokióban él. A “zenekar” első lemeze 2000-ben jelent meg Ending Story címmel, azóta már egy tucat cd-t kiadtak, melyek közül a 2006-os Palmless Prayer/Mass Murder Refrain a Mono-val közös anyag. Velük voltak észak-amerikai turnén is, egyébként pedig világszerte voltak koncertek, sok európai országban is. Idén pedig megjelent az Air Doll c. film zenéje, amely egy életre kelt, felfújható babáról szól (Trailer).

A filmzene magával ragadott, amint belehallgattam, napokig a lejátszómban maradt. Inkább a zenekar stílusába illik, és nem az a tipikus, pusztán kíséretként értékelhető filmzene, hanem önálló albumként is megállja a helyét. Főleg elektronica, ambient, de klasszikus elemek is találhatók benne, nagyon bájos, csilingelő hangokkal, tingli-tangli zongorázással, szívhez szóló hegedűvel. Eszméletlen szép. A számcímek japánul vannak, már a rövd intrót követő első daltól a hideg futkos a hátamon. Elég sok a pittyegős hang, hárfa, szólózongora, music box a lemezen, ami talán a főhős babajellegére utal. Ezeket sokszor követi mélyebb hegedűs, csellós szám, amitől helyrebillennek a fülünkbe tódult magas frekvenciák.. Álomszerű az egész, a lehető legjobb reklám a filmnek a lemez, sokak érdeklődését keltette fel a zene. Kedvenc trackek: 2, 8, 12, 21. Egy részlet (11. 誕生会の夢):

Folytatás itt →

h1

Saltillo: Ganglion

2009-11-25

Megpróbálok erről az albumról túlzások nélkül beszélni, azon kívül, hogy talán a legszebb lemez, amit az elmúlt év(ek)ben hallottam. Mondjuk, legyünk tényszerűek, érzékeltessük a helyzetet azzal, hogy elrohantam megvenni úgy, hogy már megvolt flac-ban is. Nem volt könnyű, három éve adta ki egy kis kiadó, akiknek már megszűnt a weboldaluk is, és a lemez fizikai példányai már csak az amazon használt-piacáról bukkantak elő 100 dollár körüli áron, ám szerencsémre a Metropolis mailorderen még volt az eredeti példányokból, 15-ért. Akinek elég az mp3, az persze, könnyen megtalálja a fizetős és egyéb site-okon, illetve itunes-ban is szerepel, ahol nemcsak, hogy max. pontszámot kapott a hallgatóktól, de egyátalán senki nem adott rá annál kevesebbet.

A Saltillo a Sunday Munich zenekarban tag Menton J. Matthews III szóló projectje, mellyel ez az egy lemeze jelent meg, 2006-ban. Menton, aki januárban lesz 34 éves, mindenféle hangszeren játszik, és filmzenéket is csinál, klasszikusan képzett zenész. Elsősorban a vonósokkal remekel, hegedűn, csellón játszik, mellette zongorán, gitáron, banjon stb., és dobol is. Ezen a lemezen alapvetően trip-hopot hallunk, sok hegedűvel, énekesnővel (felesége, Sarah, a Sunday Munichből) és instrumentális dalokkal, plusz egyéb vokál sample-ökkel kiegészülve. A zene kicsit elektronikus, de a fenti hangszerek miatt nagyon természetes hangzású, emellett van benne sok drum’n’bass rész is, meg klasszikus zene. Zsenialitása egyrész abból fakad, hogy ezekből az elsőre össze nem passzoló dolgokból valaki különlegesen finomat alkot, mint valami mesterszakács.

Folytatás itt →

h1

Hybrid: I Choose Noise

2009-11-05

Pont nekem való zene, imádom. Szimfónikus techno, breakbeat, elektronika, progresszív trance… Nem is tudom, melyik szó illik rá, maradjunk inkább a zseniálisnál. A Hybrid egy brit duó: Mike Truman és Chris Healings alkotja, három nagylemezük van, jövőre jön az új. Az első, a Wide Angel épp 10 éve jelent meg, 2003-ban pedig a Morning Sci-fi követte. Egy kicsit talán rokon a Way Out Westtel is némelyik dal, de a fő, egyedi jellemzője a stílusuknak, hogy iszonyatosan filmzenés. Írtak azt is egyébként, a Catacombs c. filmhez, és részük volt a Man on Fire, Déjà Vu és az X-men Origins zenéjéhez is. Dalaik számtalan filmben, előzetesben, tévéműsorban, játékban felbukkant. Megjelent három remixalbumuk, a mások által remixelt dalaikból, de ők maguk is több, mint 100 remixet készítettek különböző előadók számára, mint pl. Radiohead, Alanis Morissette, U2, Filter (band) BT, DJ Rap, The Orb, Jean Michel Jarre, Gouryella, The Future Sound of London, UNKLE, Moby , The Crystal Method.

Az I Choose Noise 2006-ban jelent meg, és közösen készült Harry Gregson-Williams filmzeneszerzővel, akinek ismert műveit felsorolni sem volna hely. (OST: Kingdom of Heaven, The Chronicles of Narnia, The Rock, Shrek, Chicken Run, Antz, Spy Game, Man on Fire.. játékzenék: Metal Gear Solid 2, 3, Call of Duty 4. Plusz a már említett X-Men Origins: Wolverine.) Ennek köszönhetően az egész lemez olyan, mint valami eszméletlen menő soundtrack, néhol megjelennek benne a vonósok, egy kis cselló, akusztikus gitár, zongora stb. Talán a Last Man Standing c. szám tetszik legjobban, az is ilyen nagyszabású, akciófilmes hangulatú, hősies, pörgős szám.

Folytatás itt →

h1

Erik Satie: Cubist Works

2009-07-17

Erik Satie – Cubist Works, 1913-1924 [2007]
From Boomkat:
Erik Satie is one of those composers who it seems impossible to get away from, I almost reference him as a reflex action now – minimal but strangely beautiful piano work? I know I’ll drop in Erik Satie’s name, then people will know what I’m talking about. Of course, we’re actually only talking about Satie’s seminal ‘Trois Gymnopédies’ – and the great composer’s work stretched far beyond merely three compositions for piano. This disc compiles work Satie composed between 1913 and 1924; collaborations with renowned artist Pablo Picasso, a piece written for the French Futurist dancer and poet Valentine de Saint-Point and the humorous snipe at rival composer Maurice Ravel entitled ‘Three Disgustingly Precious Waltzes’ and are not always what you may have come to expect from the composer. Indeed only a portion of the disc is solo piano, we also have pipe organ and even orchestral works making up a some of the work here but each and every piece has the unmistakable mark of Satie. What I like about the works on here is that we see a different side to the composer’s personality, although much is made of his staid but admittedly heartbreaking piano pieces, here we see a willingness to experiment which is more than endearing. He clearly had good friendships with the crazier-minded fellers in the art world, the people who were truly trying to change things, change people’s perceptions and ideas about what art really is, and this willingness from Satie to take these themes into his own composition is enthralling. Made up as usual of lots of very small pieces which fit together into one coherent whole, whether he is writing for piano or for a full orchestra every moment on this album is breathtaking and still stands the test of time, and I think that in essence is all we can ask from a composer. It’s no surprise that he is still as influential as he is – this little known body of work has captivated us here this afternoon. Highly recommended.