Archive for the ‘live’ Category

h1

Mr. Bungle live

2020-02-20

Aki nem tudná, a Mr Bungle a Faith No More-os Mike Patton 1985-ben alapított zenekara, amit néha-néha feléleszt. A stílus besorolhatatlan, néha egy-egy számon belül is többfélét hallhatunk, mint pl.: heavy metal, avant-garde jazz, ska, disco vagy épp funk, így a zenéjük főleg fura. Sok feldolgozást is játszanak. Eddig mindössze 3 lemezük jelent meg a 90-es években, így a mostani, különleges, egyedi turnén nem is lehetett sejteni, hogy mit hallunk majd a színpadon. A három városban két-két estére korlátozott újraalakulás és turné életre szóló lehetőségnek tűnt, egy rajongó ismerősöm át is utazta érte az óceánt, így szerencsére nekem is úgy alakult, hogy ott lehetettem a 11-i, brooklyni koncerten.

A két előzenekar nem nagyon jött be, de aztán jött az őrület. A zenekari nyúlkoponya elé először egy dallamos intróval lépett fel a maga is nyuszifülekben pompázó Patton, és még később volt egy nyugisabb darab, de az este többi részében egyetlen szót sem lehetett kivenni a főleg kiabálásból álló dalszövegekből, egy darabig még arra is gyanakodtam, hogy lehet, hogy nem is írtak szöveget. Bár aztán azért voltak feldolgozások is, Slayer, Cro-Mags meg olyasmik, mint a La Cucaracha. A zene főleg kemény zúzda, amolyan Anthrax-Slayer metrszésvonalon, tekintve, hogy az Anthrax gitárosa, Scott Ian játszott velük és a Slayer dobos, istencsászár Dave Lombardo. A helyi közönség is jól beindult az itt szokotthoz képest. Az este további bizarr különlegessége volt még, hogy egy rajongó egy barátja végrendelete szerint feldobta a színpadra az illető srác hamvait egy alsógatyába csomagolva. Setlist.

Folytatás itt →

h1

The Cult live in NY

2019-12-12

December 7-én játszott a zenekar a ny-i Capitol Theatre-ben, Port Chesterben. Végre bepótoltam, hogy nem láthattam kedvenceim 1993-ban, és aztán 2007-ben sem Budapesten. Persze, már nem úgy néznek ki, mint a 90-es évekbeli klipekben, de Ian hangja és a banda energiája még kb. a régi. Ráadásul most épp egyik kedvenc albumommal turnéztak, ami a 30 éve megjelent, 1989-es Sonic Temple. Ennek nemrég adták ki az évforduló alkalmából a 30th anniversary deluxe edition-jét, amely 5 CD-ből áll, és az album újramasterelt verziója mellett koncertfelvételt és egyéb ritkaságokat tartalmaz. Az új kiadás borítójának képe volt a háttérben, de az egész teremre vetítettek mindenféle mozgó képeket, az erkélyre és falakra is, ami hangulatos látványt nyújtott.

Folytatás itt →

h1

The Pineapple Thief live NYC

2019-11-26

Szombaton, a new yorki Sony Hallban lépett fel a The Pineapple Thief. Először láttam őket élőben, de meglepetésemre kiderült, hogy ők is először jártak itt, pedig a Bruce Soord által alapított, angol prog rock zenekar már 20 éves. Szép, színházterem kinézetű helyen játszottak, különösen kulturált és lelkes közönség előtt. Bár tele volt a terem, jól láttam a bandát, kb. kosárpálya méretű volt a Hall, és gond nélkül előre tudtam menni a 2. sorba, nem volt lökdösődés, csak jó hangulat.

Folytatás itt →

h1

Alice In Chains, Korn at Jones Beach (NY)

2019-08-07

Remek koncert volt, jól szólt, imádom a dörmögős hangzást. Mindkét zenekar remek hangulatban, nagyszámú közönség előtt játszott a tengerparti, szabadtéri helyszínen, de nekem inkább a Korn számai voltak ismerősek. Mostanában főleg az utolsó két lemezt szoktam hallgatni, de azért persze, a Twisted Transistor is jól esett. Most ősszel lesz 25 éves a zenekar.

Folytatás itt →

h1

Djabe koncert New Yorkban

2018-11-29

A Djabe a magyar jazz élvonalába tartozó, több évtizedes múltú zenekar, és éppen Amerikában turnéznak. Tagok: Barabás Tamás – basszusgitár, Nagy János – billentyűs hangszerek, Kaszás Péter – dobok, Koós-Hutás Áron – trombita és Égerházi Attila – gitár. Folytatás itt →

h1

L.A. Guns live – NYC

2017-08-03

Ami késik, nem múlik.. Jó sokára sikerült végre élőben látnom a kora 90-es évek egyik kedvencét, a L. A. Guns, akik sokáig nem is voltak, aztán kettéváltak, és most szerencsémre épp újra egyben vannak, sőt. (Új lemez is készül.) Legalábbis a névadó Tracii Guns a gitáros, és a jellegzetes hangú Phil Lewis az énekes. Előbbi 51, utóbbi 60 éves, de jól nyomták, jobban, mint én, aki szintén nem lettem fiatalabb, és majd kidőltem a 3-4 előzenekartól, akik rohadtul nem érdekeltek, és közben még aggódnom kellett, hogy lemerül a telefonom, amin az e-vonatjegyem van. Bezzeg annó… Viszont elég hasonló volt a közönség is, semmi részegség, se ugrálás, sok telefon… De azért teltház volt és jó hangulat, és persze, nagyon megérte.

Bár több, felejthető lemezük is megjelent (igaz, én pont a ’94-es bukta Vicious Circlet szeretem), a koncerten az 1988-1991 közti fő slágereket adták elő (No Mercy, Sex Action, Electric Gypsy), valamint új dalokat a következő lemezről. (Kivétel még a 2002-es Don’t Look at Me That Way.) Phil amolyan dívaként rohangált, ugrált, fehér öltözékében nem rejtve pocakját, de jól bírta, csak sajnos a hangosítás néhol el-eltűntette a hangját (pl. sajnos az Over the Edge alatt alig szólt). Néha azért kicsit komikus volt, meg azt sem tudtam eldönteni, hogy parókát visel-e.. Kétszer is átöltözött, először piros kabát és kalap, majd a fehér szerkó lógó kantárral, a végére meg rendes, fekete, bőrdzsekis rocköltözet.

Folytatás itt →

h1

Zanza 2016

2016-11-20

Összefoglalom az évet összecsapva, hátha más is bizi. Idén a legtöbbet hallgatott számom a Dream Theater: Moment of Betrayal volt, a legjobb lemez pedig a Pineapple Thief: Your Wilderness. Bár még van egy hónap.. Ha valami 10 pontosról lemaradtam volna, kommentelj. Folytatás itt →