Archive for the ‘metal’ Category

h1

Leprous live in Orlando, FL

2022-03-18

Március 15-én, az orlandói The Beacham klubban melegedett egy kicsit a floridai örök nyárban a norvég progrock banda. A Leprous előzenekara pedig a szintén jó zenét játszó, német The Ocean volt. Mivel pont ugyanekkor játszott a városban a Dream Theater, és Florida egyébként is inkább gazdag nyugdíjasokkal van tele, mintsem progrock rajongókkal, abban reménykedtem, hogy kevesen lesznek a koncerten, és talán sikerül egy pár szót váltani a zenekarral, de szinte telt ház volt. Ezért aztán aláiratni se tudtam semmit, bár árultak a dobos által dedikált, Evans bőröket, de se a méretük nem passzolt az elektromos dobomhoz, se az áruk a pénztárcámhoz, így végül egy különleges Toro pengetővel lettem csak gazdagabb (a gitárosuk neve), meg főleg a koncertélménnyel. Folytatás itt →

h1

Skandi

2021-12-02

Vajon a zenei ízlésemet befolyásolta-e (nem hinném), hogy gyerekkoromban a skandináv keresztrejtvényeket szerettem a Fülesben? Az idei Spotify statszitikám topja mindenesetre svéd-norvég-svéd-angol-norvég lett, úgyhogy arra jutottam, hogy keresnem kell valami kiejtési útmutatót valahol, hogy meg tudjam szólítani a kedvenceimet.

A dobogó csúcsán álló Soennek még a zenekarnevében sem vagyok biztos. Egy interjú szerint szó-en. A dobos mondta, Martin Lopez (gondolom, martin lopez, az Opeth dobosa volt, svéd-uruguayi). További tagok: Joel Ekelöf, Lars Åhlund, Cody Ford, Oleksii Kobel (ez valami Alekszej változat lehet, olekszí?). Az első kettőt bedobtam a google translatebe felolvasni, és olyasmi lett, hogy júel ékélöv, és lars(h) ólund. Koncert: 2022. szept. 17., A38 Hajó! Folytatás itt →

h1

Megadeth, Lamb of God live

2021-09-23

Végre igazi koncerten voltam, pirotechnika, metál, zúzás, tömeg és mosh pit (messziről csak, vénségemre már csak ülőjegy játszik). Long Island tengerparti stadionjában, a new yorki Jones Beachen szoktak nyáron ilyen koncertek lenni, és most újra visszatért az élet. Mivel kültéri a buli, nagy covid-mizéria sem járt vele. Két előzenekarról lemaradtam, az elsőre nem is emlékszem, a Triviumnak meg csak a végére értem oda, mert egész korán kezdtek. Engem mindenesetre a Lamb of God érdekelt, immáron, mint dobos, és a Megadeth volt a bónusz. Ilyen koncertéhesen –  tavasszal még egy nyugdíjas dzsessz-estre is elmentem, vannak ősz hajszálaim -, azt hiszem, bármi ekkora buli meghatott volna, de azért nagyon jó volt, hogy pont a kedvenceimet láttam. Setlist: Folytatás itt →

h1

I See Stars: Treehouse

2021-03-16

Érdekes mód ezt a fiatal, electronicore-t (ne kézdezd, mi az…) játszó, amerikai együttest egy dobfórumon ajánlották, de nagyon bejött, pedig nem olyan ismertek. A 2008-ban, Michiganben alakult banda tagjai: Devin Oliver énekes, Brent Allen énekes, Andrew Oliver billentyűs-vokalista és basszgitáron Jeff Valentine. Nincs állandó dobosuk, de a fenti albumon Luke Holland játszott (egy huszonéves Youtube-sztár). A Treehouse a legutóbbi, ötödik nagylemezük, 2016-ban jelent meg. Folytatás itt →

h1

Mr. Bungle live

2020-02-20

Aki nem tudná, a Mr Bungle a Faith No More-os Mike Patton 1985-ben alapított zenekara, amit néha-néha feléleszt. A stílus besorolhatatlan, néha egy-egy számon belül is többfélét hallhatunk, mint pl.: heavy metal, avant-garde jazz, ska, disco vagy épp funk, így a zenéjük főleg fura. Sok feldolgozást is játszanak. Eddig mindössze 3 lemezük jelent meg a 90-es években, így a mostani, különleges, egyedi turnén nem is lehetett sejteni, hogy mit hallunk majd a színpadon. A három városban két-két estére korlátozott újraalakulás és turné életre szóló lehetőségnek tűnt, egy rajongó ismerősöm át is utazta érte az óceánt, így szerencsére nekem is úgy alakult, hogy ott lehetettem a 11-i, brooklyni koncerten.

A két előzenekar nem nagyon jött be, de aztán jött az őrület. A zenekari nyúlkoponya elé először egy dallamos intróval lépett fel a maga is nyuszifülekben pompázó Patton, és még később volt egy nyugisabb darab, de az este többi részében egyetlen szót sem lehetett kivenni a főleg kiabálásból álló dalszövegekből, egy darabig még arra is gyanakodtam, hogy lehet, hogy nem is írtak szöveget. Bár aztán azért voltak feldolgozások is, Slayer, Cro-Mags meg olyasmik, mint a La Cucaracha. A zene főleg kemény zúzda, amolyan Anthrax-Slayer metrszésvonalon, tekintve, hogy az Anthrax gitárosa, Scott Ian játszott velük és a Slayer dobos, istencsászár Dave Lombardo. A helyi közönség is jól beindult az itt szokotthoz képest. Az este további bizarr különlegessége volt még, hogy egy rajongó egy barátja végrendelete szerint feldobta a színpadra az illető srác hamvait egy alsógatyába csomagolva. Setlist.

Folytatás itt →

h1

Ne Obliviscaris

2020-01-15

Legújabb kedvencem a távoli Ausztráliából való prog metál zenekar, a Ne Obliviscaris, amely latinul ne felejtst jelent. Első találkozásom a zenéjükkel épp egy ilyen, felejthetetlen dobvideó volt, amely a kedvenc számommá vált – And Plague Flowers The Kaleidoscope – a dobos, Dan Presland a lábdobpedálja promójaként vette fel, eszméletlen ügyes:

Folytatás itt →

h1

Alice In Chains, Korn at Jones Beach (NY)

2019-08-07

Remek koncert volt, jól szólt, imádom a dörmögős hangzást. Mindkét zenekar remek hangulatban, nagyszámú közönség előtt játszott a tengerparti, szabadtéri helyszínen, de nekem inkább a Korn számai voltak ismerősek. Mostanában főleg az utolsó két lemezt szoktam hallgatni, de azért persze, a Twisted Transistor is jól esett. Most ősszel lesz 25 éves a zenekar.

Folytatás itt →