Archive for the ‘prog’ Category

h1

Leprous: Pitfalls

2020-11-11

 

A Gazpacho után újabb norvég progzenekart mutatnék be, legújabb felfedezésem ugyanis a már 2001 óta létező, notoddeni zenekar, a Leprous. A Pitfalls hatodik – és legjobb – stúdióalbumuk, 2019-ben jelent meg. Dobfórumokon olvastam először a zenekarról, ahol is a lemez utolsó számának, a The Sky Is Rednek a dobost és játékát bemutató, alábbi videóját ajánlották, és le is esett az állam. Azóta már több tucatszor megnéztem / meghallottam, de még mindig ugyanolyan döbbenetes és ugyanakkora élmény, mint elsőre volt. Pedig nem is rövid szám, 11 perc. A dobos, Baard Kolstad, 2014 óta van a zenekarral, és az utolsó három albumon szerepelt. Egyértelmű tehetsége, ügyessége mellett külön említésre méltó kreativitása is, nem csak eljátszani, megírni is nagy szám ezeket a különleges, egyedi részeket. Mondjuk, a lemezen igazából ez az egyetlen ilyen dob-fókuszú, komplikált ritmusú szám, mindenféle ritmusképlettel.

Folytatás itt →

h1

Gazpacho: Fireworker

2020-11-10

Szintén szeptemberben jelent meg a Kscope-nál egy másik kedvenc prog zenekarom új lemeze, a norvég Gazpacho Fireworker c., 11-ik albuma. A prog / art rock zenét játszó csapat eddig is egyéni hangzása ezúttal még bátrabb lett, a korlátoktól mentes albumon 5 dal található, amelyekből kettő elég hosszúra sikerült. Az utolsó szám 15 perces, az első, Space Cowboy pedig közel 20. Ez lett a lemezről a kedvencem, nagyon szép, megható zongoradallammal indul, erőteljesebb rock gitáros részekkel bővül ki, aztán egyszercsak egy nagy kórust hallhatunk, kissé rockopera az egész, de igen változatos. Ez az egy szám maga egy külön lemez lehetne, annyi sok minden belekerült, de élmény hallgatni. Az album egyébként szokás szerint valami nagyszabású, filozófiai elképzelést jár körül, amiről részletesen olvashatunk a weboldalukon. Ebbe annyira nem merültem el inkább, mert nem szeretem, ha megmondják, mit gondoljak.

Folytatás itt →

h1

The Pineapple Thief: Versions of the Truth (deluxe)

2020-11-10

Szeptember elején jelent meg az angol prog rock zenekar új lemeze, aminek négy kislemezes dalát – Versions of the Truth, Break It All, Demons, Driving Like Maniacs -, melyekhez klip is készült, addigra már agyon hallgattam. Még a nyár közepén rendeltem meg a deluxe box setet, amely négy korong (CD, bónusz CD, DVD és Bluray) mellett egy, a teljes zenekar által dedikált képet is tartalmaz, valamint egy könyv formátumú bookletet, érdekes fotókkal. Ezek közt (lásd kép) két oldal homályos, mávészfotót találunk Gavin dobkottájáiról is.

Folytatás itt →

h1

Változatos

2020-08-07

h1

Új The Pineapple Thief lemez

2020-07-15

A karantén idején otthon szépen befejezték az új albumot, Versions of the Truth címmel, 10 számmal, és szeptember 4-ei megjelenéssel. Nemcsak az igazságnak, de a lemeznek is számtalan verziója lesz, mindenféle színű bakelit, CD, bluray és limited doboz kombinációkban előrendelhető. Elsőként a Demons című számot mutatták be, majd pedig a héten a Break it All-t, ami sokkal jobban tetszik, és már-már porcupinetrees beütésű, vagy csak beleképzelem a dobos miatt. Külön gyönyörűség Gavin kivilágított, felvillanó dobjait nézni tökéletes játéka mellé, bár megfordult a fejemben, hogy nem szponzorálta-e őket vajon a Sonor, mert a lábdob teljes képernyős logóját jó párszor belevillantják a nézők arcába. :)

https://www.youtube.com/watch?v=fVNjhKLF1Pg
Folytatás itt →

h1

The Pineapple Thief live NYC

2019-11-26

Szombaton, a new yorki Sony Hallban lépett fel a The Pineapple Thief. Először láttam őket élőben, de meglepetésemre kiderült, hogy ők is először jártak itt, pedig a Bruce Soord által alapított, angol prog rock zenekar már 20 éves. Szép, színházterem kinézetű helyen játszottak, különösen kulturált és lelkes közönség előtt. Bár tele volt a terem, jól láttam a bandát, kb. kosárpálya méretű volt a Hall, és gond nélkül előre tudtam menni a 2. sorba, nem volt lökdösődés, csak jó hangulat.

Folytatás itt →

h1

Antimatter: Black Market Enlightenment

2018-12-12

Mick Moss hetedik nagylemeze egy hónapja jelent meg, ezúttal új kiadónál, mely – a Music In Stone – a sajátja. Az egyórányi zene korábbi albumai mindegyikéhez hasonlóan kitűnő, dallamos, hangulatos, kissé dark, néhol elektronikus, másutt progresszívbe hajló rock, melynek fő éke az énekes-dalszerző különleges, szép hangja (meg a gitárszólók).

Folytatás itt →