Mick Moss hetedik nagylemeze egy hónapja jelent meg, ezúttal új kiadónál, mely – a Music In Stone – a sajátja. Az egyórányi zene korábbi albumai mindegyikéhez hasonlóan kitűnő, dallamos, hangulatos, kissé dark, néhol elektronikus, másutt progresszívbe hajló rock, melynek fő éke az énekes-dalszerző különleges, szép hangja (meg a gitárszólók).
Archive for the ‘prog’ Category
Antimatter: Black Market Enlightenment
2018-12-12Tizenhárom
2018-11-0813 éves ma a blog. Sajnos még a fontossági listámon jóval előtte szereplő dolgokra is kevés idő és energia jut mostanság – ezért mai, rendhagyó összeállításunkban inkább felsorolok ez alkalomból 13 idei albumot, amiről írni kellett volna. :)
Zanza 2016
2016-11-20Összefoglalom az évet összecsapva, hátha más is bizi. Idén a legtöbbet hallgatott számom a Dream Theater: Moment of Betrayal volt, a legjobb lemez pedig a Pineapple Thief: Your Wilderness. Bár még van egy hónap.. Ha valami 10 pontosról lemaradtam volna, kommentelj. Folytatás itt →
David Gilmour live at MSG
2016-04-12
10 éve láttam legutóbb Gilmourt koncerten, és remélem, 10 év múva is látom még… Szerencsére a Pink Floyd 70 éves gitáros-énekese ma is jó formában van, bírja a turnézást, és az új lemeze, a Rattle That Lock is kiváló. A művész tegnap a new yorki Madison Square Gardenban lépett fel, amely Manhattan fő stadionja. A jegyek már az elővétel első napján, egy éve elfogytak, így mára egy második koncertet is beraktak, egy harmadikat pedig tegnapelőtt rendeztek a Radio City hallban. Ez együttesen kb. 46000 nézőt jelent! (A MSG 20 ezer nézőt tud leültetni egy koncertre, és nem sok üres szék volt..)
Dream Theater: The Astonishing
2016-02-04
Megjelent az amerikai prog metál zenekar 13. stúdióalbuma (jé, még csak 13? már 31 évesek..). A Roadrunner Record által kiadott, NY-ban, Long Islanden felvett The Astonishing egy disztópikus koncept album, dupla, 34 dallal, ami több, mint kétórányi zene. A címe szerint “bámulatba ejtő” korongot azért a magas labda ellenére nem nevezném astonishingnak, de jó lett, és van rajta egy-két tetszetős szám. Sok hasonló stílusú is akad, így azért vannak fárasztóbb szakaszai is. A két kislemezes szám: a The Gift of Music és a Moment of Betrayal, utóbbi lett a kedvenc számom a lemezről. Előbbihez pedig készült már klip is.
Gazpacho – Molok
2015-11-24Egy hónapja jelent meg a Kscopenál a norvég progresszív artrock banda legújabb lemeze, a Molok, mellyel szemben – bár kedvenceim – voltak némi fenntartásaim, azután, hogy elolvastam a kissé erőltetettnek tűnő háttérsztoriját, illetve azt, hogy a lemezen levő kód a cd-lejátszók segítségével el tudja pusztítani az univerzumot. Ezt nyilván nem gondolták komolyan, viccesnek viszont semmi humor sincs benne. A dalok többsége elég vontatott, sötét, lassú, az énekes jellegzetes, kissé nyivákolós stílusával, úgyhogy elég sokszor meg kellett hallgatnom, mire belopta magát a szívembe. Azért szép, és vannak rajta bőven klassz zenei elemek, akusztikus hangzás, harmonika, és idővel lett kedvenc számom is, a Know Your Time.
Riverside live in NYC
2015-09-19
Kevesek által ismert, de minőségi zenét játszó együtteseknek nem könnyű – és legtöbbször lehetetlen – a tengerentúlra eljutni, ahol főleg csak a gagyi kommersz vonzza a közönséget, és ahova már az útiköltség is tetemes. Nem is igazán értem, hogy egy lengyel, progresszív rock zenekar hogyan hozta ezt össze, még ha csak egy klis klubban is léptek fel. Sőt, pont azért, hiszen csak kb. százan voltunk a bensőséges hangulatú teremben, és a $25-os jegy is olcsó volt, ebből nem igazán telik még a négy fellépő zenész utaztatására sem. Mindenesetre nagyon örültem nekik. Nemcsak én nem jártam még Riverside koncerten eddig, ők sem jártak még itt, a zenekarnak is ez volt az első new yorki fellépése, 2015. szeptember 18-án.
A helyszín a The Marlin Room at Webster Hall volt, ami NYC East Village kerületében, páremeletes, régi házak közt található, és mint a neve is mutatja, a Webster Hallnak az egyik terme, 500 fős befogadóképességgel. A nagyobbik részen valami más rendezvény is volt, ami miatt nem lehetett sokáig húzni a bulit. A zenekar előtt a Sixxis nevű atlantai együttes lépett fel, de arról lemaradtam, meg nem is érdekelt. Így is elég korán, már 8 körül belecsaptak a húrokba, és fél tíz körül vége is lett. Pontos setlistem nincs, de amire emlékszem, hogy tuti volt: Conceiving You, 02 Panic Room, Discard Your Fear (az új lemez számai közül) és a kedvencem, a Reality Dream III.