Archive for the ‘rock’ Category

h1

The Cult live in NY

2019-12-12

December 7-én játszott a zenekar a ny-i Capitol Theatre-ben, Port Chesterben. Végre bepótoltam, hogy nem láthattam kedvenceim 1993-ban, és aztán 2007-ben sem Budapesten. Persze, már nem úgy néznek ki, mint a 90-es évekbeli klipekben, de Ian hangja és a banda energiája még kb. a régi. Ráadásul most épp egyik kedvenc albumommal turnéztak, ami a 30 éve megjelent, 1989-es Sonic Temple. Ennek nemrég adták ki az évforduló alkalmából a 30th anniversary deluxe edition-jét, amely 5 CD-ből áll, és az album újramasterelt verziója mellett koncertfelvételt és egyéb ritkaságokat tartalmaz. Az új kiadás borítójának képe volt a háttérben, de az egész teremre vetítettek mindenféle mozgó képeket, az erkélyre és falakra is, ami hangulatos látványt nyújtott.

Folytatás itt →

h1

The Pineapple Thief live NYC

2019-11-26

Szombaton, a new yorki Sony Hallban lépett fel a The Pineapple Thief. Először láttam őket élőben, de meglepetésemre kiderült, hogy ők is először jártak itt, pedig a Bruce Soord által alapított, angol prog rock zenekar már 20 éves. Szép, színházterem kinézetű helyen játszottak, különösen kulturált és lelkes közönség előtt. Bár tele volt a terem, jól láttam a bandát, kb. kosárpálya méretű volt a Hall, és gond nélkül előre tudtam menni a 2. sorba, nem volt lökdösődés, csak jó hangulat.

Folytatás itt →

h1

Alice In Chains, Korn at Jones Beach (NY)

2019-08-07

Remek koncert volt, jól szólt, imádom a dörmögős hangzást. Mindkét zenekar remek hangulatban, nagyszámú közönség előtt játszott a tengerparti, szabadtéri helyszínen, de nekem inkább a Korn számai voltak ismerősek. Mostanában főleg az utolsó két lemezt szoktam hallgatni, de azért persze, a Twisted Transistor is jól esett. Most ősszel lesz 25 éves a zenekar.

Folytatás itt →

h1

Antimatter: Black Market Enlightenment

2018-12-12

Mick Moss hetedik nagylemeze egy hónapja jelent meg, ezúttal új kiadónál, mely – a Music In Stone – a sajátja. Az egyórányi zene korábbi albumai mindegyikéhez hasonlóan kitűnő, dallamos, hangulatos, kissé dark, néhol elektronikus, másutt progresszívbe hajló rock, melynek fő éke az énekes-dalszerző különleges, szép hangja (meg a gitárszólók).

Folytatás itt →

h1

Tizenhárom

2018-11-08

13 éves ma a blog. Sajnos még a fontossági listámon jóval előtte szereplő dolgokra is kevés idő és energia jut mostanság – ezért mai, rendhagyó összeállításunkban inkább felsorolok ez alkalomból 13 idei albumot, amiről írni kellett volna. :)

Folytatás itt →

h1

Ex-Perfect Name gitáros új zenekarral

2018-02-27

Már egy évtizede alussza csipkerózsika-álmát a 90-es (és 2000-es) évek kultikus darkzenekara, tagjai azonban nem adták fel a zenélést, néha fel-felbukkannak. Most éppen két új klip is készült a 2000-es évek közepén a zenekarban gitározó Molnár László új bandájával, amelyeket egyébként időközben felnőtt fia rendezett. A Lost Hype nevű zenekar kislemezét (a két dalt) már megvehetjük, ill. letölthetjük az interneten, és elvileg májusra már kész lesz az első albumuk is. A zenekarról bővebben itt olvashatunk, és remélhetőleg hamarosan még több zenét hallhatunk és láthatunk tőlük, bíztató a kezdet.

Folytatás itt →

h1

L.A. Guns live – NYC

2017-08-03

Ami késik, nem múlik.. Jó sokára sikerült végre élőben látnom a kora 90-es évek egyik kedvencét, a L. A. Guns, akik sokáig nem is voltak, aztán kettéváltak, és most szerencsémre épp újra egyben vannak, sőt. (Új lemez is készül.) Legalábbis a névadó Tracii Guns a gitáros, és a jellegzetes hangú Phil Lewis az énekes. Előbbi 51, utóbbi 60 éves, de jól nyomták, jobban, mint én, aki szintén nem lettem fiatalabb, és majd kidőltem a 3-4 előzenekartól, akik rohadtul nem érdekeltek, és közben még aggódnom kellett, hogy lemerül a telefonom, amin az e-vonatjegyem van. Bezzeg annó… Viszont elég hasonló volt a közönség is, semmi részegség, se ugrálás, sok telefon… De azért teltház volt és jó hangulat, és persze, nagyon megérte.

Bár több, felejthető lemezük is megjelent (igaz, én pont a ’94-es bukta Vicious Circlet szeretem), a koncerten az 1988-1991 közti fő slágereket adták elő (No Mercy, Sex Action, Electric Gypsy), valamint új dalokat a következő lemezről. (Kivétel még a 2002-es Don’t Look at Me That Way.) Phil amolyan dívaként rohangált, ugrált, fehér öltözékében nem rejtve pocakját, de jól bírta, csak sajnos a hangosítás néhol el-eltűntette a hangját (pl. sajnos az Over the Edge alatt alig szólt). Néha azért kicsit komikus volt, meg azt sem tudtam eldönteni, hogy parókát visel-e.. Kétszer is átöltözött, először piros kabát és kalap, majd a fehér szerkó lógó kantárral, a végére meg rendes, fekete, bőrdzsekis rocköltözet.

Folytatás itt →