Archive for the ‘triphop’ Category

h1

Archive

2014-08-03

archive4

A brit Archive zenekar egyike azoknak a formációknak szerintem  (pl. Awolnation: Sail), amelyeket a világ nagy része a szociális hálón elterjedt videók háttérzenéjeként fedezhetett fel, noha az együttes már 20 éve aktív. Hazájukban sem túl ismertek, Európában kicsit jobban, pedig már 9 nagylemezük látott napvilágot, a legutóbbi (Axiom) idén májusban. A zenekart Danny Griffiths és Rosko John alapították, majd pedig Darius Keeler csatlakozott, mint központi szereplő, és számos egyéb zenész. Folytatás itt →

h1

Trentemøller: Into The Great Wide Yonder

2010-07-01

2010. május végén jelent meg a dán, elektronikus zenész második stúdió albuma, az Into The Great Wide Yonder. Meglepő, hogy még csak a másodiknál tart, annyi egyebet (EP-ket, élő felvételt, remixeket, válogatást) adott már ki. Tíz dal található a lemezen, van belőle special edition is dvd-vel, amin egy klip és koncertfelvétel látható. Nagyon kellemes, lágy zene, hangulatos. Szerintem nagyon-nagyon szép. A klipes szám a Sycamore Feeling, ez az egyik kislemez is az albumról (a másik a …Even Though You’re With Another Girl). A dalokban különböző vendégek énekelnek, a nekem legjobban tetsző Tide-ban Solveig Sandnes, a Neverglade-ben Fyfe Dangerfield, az ..Even Though..-ban Josephine Philip, a Sycamore Feelingben pedig Marie Fisker. A többi főleg instrumentális, akad bennük vonóshangszer, kórus, gitár, teremin is. Nagyon érdekesek, finom részletekkel teliek a dalok, de az érzelmekre is hatnak jócskán. Nálam így, elsőre 10/10. Klip:

Folytatás itt →

h1

Unkle: Where did the night fall

2010-05-10

Kevesebb erőlködéssel jóval nagyobbat lehet alkotni, az új UNKLE lemez pl. egyszerűen csak remek, nem forradalmi, de hozzájuk méltó. Kifogástalanul szól, hangulatos, sodró. Az első dal a Nowhere, nem tudom, ez kapásból a címbéli kérdésre szóló válasz-e, amolyan rövid intró, a Follow Me Now-ba torkollik, amit pedig követünk is, mert magával ragad. Rachel Williams énekel benne a Sleeping Sunból, kicsit trip-hopos. Utána a Natural Selection jön (ének: Alex Maas – The Black Angels). Ez elektronikusabb, torzított, gyors, kicsit monoton szám, már február óta ismerni lehet. A Joy Factory feat. Autolux ismét női vokálos, nyugisabb dal. Utána nagyon bejött a The Answer feat. Big In Japan (Baltimore), ez olyan jó soundtrackes. Hasonlókat tudnék mondani a többiről is, közreműködtek még a lemezen: Pablo Clements, James Griffith, Joel Cadbury, Gavin Clark, Matt Pierce, Mike Lowry, Mark Lanegan. Érdekes mód a legkevésbé a még tavaly nyáron, elsőként kiadott dal, a Heavy Drug tetszik. A többiben viszont benne van minden, ami miatt a zenekart kedvelni szokás. Ajánlom.

h1

Közel-keleti elektronikus hangzás

2010-02-18

Beats Antique – Collide, 2008

Ahogy az ember tapasztalatot szerez és kipróbálja magát itt-ott, úgy ismer meg újabbnál újabb zenéket. Ez történt most velem is: ha nem kezdek el hastáncolni, akkor soha nem hallok a tribal stílusról, ami annyit jelent, hogy a törzsi hastáncos stílust mixelik a modern hiphoppal, jazzbalettel, tangóval, ami belefér. Ehhez az elég vegyes stílushoz pedig illő zene dukál – például a Beats Antique-é. Az egyik legismertebb, tribal stílusban járatos táncosnő, Zoe Jakes együttese, a Beats Antique remekül mixeli a közel-keleti, etno zenéket a drum and bass hangzással.

Folytatás itt →

h1

Arms and Sleepers: Matador

2009-12-06

Már nem emlékszem, hol és miért találtam erre az albumra, egyszercsak itt volt, és most nagyon örülök neki, csodaszép. Kicsit trip-hopos, inkább ambient, nyugis, finom, zongoradallamokkal teli remekmű, egy hintésnyi post-rockkal. Talán a Boards of Canada hasonló. A banda Bostonban alakult 2006-ban két taggal: Max Lewis és Mirza Ramic. A fenti a második nagylemezük, novemberben jelent meg, mellette több EP-jük is kijött. A lemezről szerintem a Matador a legjobb szám, ez pedig egy kis album teaser:

Folytatás itt →

h1

Massive Attack: United Snakes klip

2009-12-05

Folytatás itt →

h1

Saltillo: Ganglion

2009-11-25

Megpróbálok erről az albumról túlzások nélkül beszélni, azon kívül, hogy talán a legszebb lemez, amit az elmúlt év(ek)ben hallottam. Mondjuk, legyünk tényszerűek, érzékeltessük a helyzetet azzal, hogy elrohantam megvenni úgy, hogy már megvolt flac-ban is. Nem volt könnyű, három éve adta ki egy kis kiadó, akiknek már megszűnt a weboldaluk is, és a lemez fizikai példányai már csak az amazon használt-piacáról bukkantak elő 100 dollár körüli áron, ám szerencsémre a Metropolis mailorderen még volt az eredeti példányokból, 15-ért. Akinek elég az mp3, az persze, könnyen megtalálja a fizetős és egyéb site-okon, illetve itunes-ban is szerepel, ahol nemcsak, hogy max. pontszámot kapott a hallgatóktól, de egyátalán senki nem adott rá annál kevesebbet.

A Saltillo a Sunday Munich zenekarban tag Menton J. Matthews III szóló projectje, mellyel ez az egy lemeze jelent meg, 2006-ban. Menton, aki januárban lesz 34 éves, mindenféle hangszeren játszik, és filmzenéket is csinál, klasszikusan képzett zenész. Elsősorban a vonósokkal remekel, hegedűn, csellón játszik, mellette zongorán, gitáron, banjon stb., és dobol is. Ezen a lemezen alapvetően trip-hopot hallunk, sok hegedűvel, énekesnővel (felesége, Sarah, a Sunday Munichből) és instrumentális dalokkal, plusz egyéb vokál sample-ökkel kiegészülve. A zene kicsit elektronikus, de a fenti hangszerek miatt nagyon természetes hangzású, emellett van benne sok drum’n’bass rész is, meg klasszikus zene. Zsenialitása egyrész abból fakad, hogy ezekből az elsőre össze nem passzoló dolgokból valaki különlegesen finomat alkot, mint valami mesterszakács.

Folytatás itt →