Archive for the ‘video’ Category

h1

Yello: Limbo

2016-07-28

Dieter Meier és Boris Blank már 37. éve tolják a Yello szekerét, de még mindig tudnak újat mutatni, pl. idén októberben, Berlinben lesz az első élő koncertjük! Ennek apropója pedig a szeptember 30-án megjelenő, új, 13. nagylemezük, a Toy, amelyről már meg is tekinthetjük az első klipet, ami a Limbo c. számhoz készült.

Folytatás itt →

h1

Alvókoncert, Moogfest

2016-05-21

sleep

Most, hogy majd’ bealudtam a tegnapi koncerten, egész jó lenne egy ilyen 8 órás, drónzenére fekve bealudni. A több, mint 30-lemezees Robert Rich már több hasonló koncertet is adott, pl. Krakkóban. Nem újkeletű az ötlet, az amerikai ambient zenész már a 80-as években koncertezett alvó közönségnek. Legutóbb a minap, a most zajló Moogfest keretében lépett fel éjféltől reggel 8-ig egy ágyakkal teli teremben.

Folytatás itt →

h1

Na, így kell tisztelegni

2016-04-25

RIP Prince. Íme David Gilmour és a Comfortably Numb a Falról:

Aki nem ismeri fel 4:28-nál a Purple Raint az első akkordból (ráutaló fényekkel), az sürgősen hallgassa meg 100x!!! Zseniális dal, és ez meg egy kifinomult, lenyűgöző megemlékezés. Gilmour már 1992-ben is eljátszotta egyébként.

h1

Riverside: Love, Fear and the Time Machine

2015-09-16

lovefear

A lengyel progresszív rock zenekar hatodik albuma 2015. szeptember 4-én jelent meg az InsideOut Music és a Mystic Production kiadásában. Előzetes, kételyekkel teli várakozásaimhoz képest nagyon tetszik. Elsőként a 7. számot, a Discard Your Feart hallottam, ami szerintem eléggé kilóg a többi közül, és amolyan cure-os, darkwave jellegű, legalábbis az eleje, főleg a basszus. Egyébként pont emiatt is jön be, kellemes, új színt ad az albumnak. Jóval jellemzőbbek azonban az első számok, a lemezt nyitó Lost (Why Should I Be Frightened By A Hat?) Mariusz Duda tipikus énekével kezd, lassú, lírai, merengős dalként. Egész nagy, filozófiai mélységekbe merül a szöveg, a gyerekkor szabadságáról, és ami abból elveszett. Hogy a kalapokkal mi a baj, az már kicsit ködös. Aztán rockosabb, tempósabb lesz, és a gitárriffekre terelődik a hangsúly, a háttérben a progrockos orgonahanggal.

Folytatás itt →

h1

Tengry Lab

2015-08-03

tengrylab

Most pedig hallgassunk szibériai torokéneklős pszichorockot. Aztán nézzük meg, a töröküléses srác hogy tud multitaszkolni, és felépíteni darabokból egy dalt nulláról, és fejben tartani a sokasodó trackeket, tekergetni a potit, énekelni, rágitározni a saját épp felvett gitározására, beledobolni néha.. Idén jelent meg a Tengry Lab első nagylemeze, a Транссибирский Транс (Trans-Siberian Trance), amit két EP előzött meg: Млечный Путь (Milky Way, 2012) és Перезимовать (Overwinter, 2011). Utóbbiakat a Bandcampon legálisan megvehetjük  0-ért/ingyen.

Folytatás itt →

h1

Jön a Riverside is

2015-07-13

Legalábbis az új lemez, mint egy kedves olvasó jelentette. A lengyel progrock banda új albuma Love, Fear and the Time Machine címmel várható szeptember elején, az InsideOutMusic kiadásában, és íme róla a Discard Your Fear c. szám:

Hát, nem is tudom… Mi ez, Cure? :) Az ének meg katatoniás. Nem rossz, de végig azt vártam, mikor indul be… Úgy nézem, a youtube kommentelők is lekjúrozták. Azért remélem, nem ilyen az egész. A zenekar egyébként most Európában turnézik, majd ősztől Amerika felé veszik az irányt, majd pedig vissza Európába (bp-i dátumot nem látok).

h1

Apocalyptica: Shadowmaker

2015-07-13

shadowmakerA finn brácsametál zenekar nyolcadik stúdióalbumát három hónap után fedeztem fel magamnak, mármint azóta megvolt már, de valahogy elsőre nem jött be. Úgy tűnik, ez valamiért olyan lemez, amit Bose hangszórón kell hallgatni, mert amikor arra nyomtam rá, egyszercsak megőrültem érte, és most, a Sennheiser fülessel megint unom. Nem nagyon értem, miért, talán a sok rányomott mélytől lesz álmosító, és tisztán szól igazán dögösen, de a lényeg, hogy sikerült azért megkedvelni. A kellemes kis, mély intró utáni fő sláger, a Cold Blood tetszik a legjobban, ami pedig olyan, mint egy mainstream rock dal, ráadásul, ha nem tudnám, hogy kikről van szó, fel se tűnne, hogy nem gitároznak benne. Az áprilisi lemezen ezúttal végig ugyanaz az énekes szolgáltatja a vokálokat, az amerikai Franky Perez, aki eddig főleg szólóban nyomta (három saját albuma van). Perez mellett egy dobost és három csellistát hallhatunk a korongon.

Az utána következő, Shadowmaker is elég fülbemászó, és sokkal jobb így, hogy nem cserélgetik az énekeseket, a közepén aztán még van wah-pedálos szólózúzda is, ami demonstrálja szinte az összes, csellón létrehozható hangzást. Utána szép, akusztikus jelleggel indul a sötét, epikus hangzásba forduló, lírai Slow Burn c. szerelmesdal. A refrénre aztán a magasba repülnek a karok, és kénytelen az ember megint énekelni, tekeregni, headbangelni, ugrálni, ízlés és gyakorta változó ritmus szerint. A Reign of Fear megpróbál a torz hangokkal, fura hangközökkel ijesztegetni, de aztán nagyon begyorsul, és előjön a jellegzetes, instrumentális Apocalyptica hangzás. Kicsit hosszabb, mint kéne. Aztán újabb, akusztikus, singalong, lírai dal, a Hole in My Soul jön, lehet rá majd lengetni az iphone-okat. Megbánás, hiány, tüske a szívben. Utána szerencsére energikusabb számra váltunk, a House of Chains ritmusa néhol a néhai Extremet juttatta eszembe, az ének meg inkább a Linkin Parkot. Cold Blood:

Folytatás itt →