Hangadó

New Order @ Williamsburg Park
Brooklyn (NY) – 07/24/2013

Pár napja még csúfosan elbuktam volna egy New Order kvízen, pedig nincs bajom a zenekarral, de nem mélyedtem el benne, mert mindig valami olyan érzésem volt, hogy csak Joy Division pótlék, maradvány. Pedig azért saját jogon is jópár slágert alkottak. Visszahallgatván az ismertebb darabokat, még csak nem is tetszettek a régiek (Blue Monday) pl., de az idei lemezük (Lost Sirens) viszont annál inkább, nagyon jól is szól. Koncertre viszont idén még nem is mentem, szégyen, úgyhogy jól jött a lehetőség.

Brooklyn elég szutyok hely, tömve a metró, szemét a romos utcákon.. A koncerthelyszín szabadtéri volt, raktárépületek közt a vízparton, de a víznek háttal, és takarva a kilátást (ami a Manhattan skyline lenne). A város irányába néző, óriási színpad zaját távolról is hallhattuk, a környező utcákban élmény lehet lakni, kb. mintha a sziget nagyszínpad valamelyik hévmegállóban lenne, és ez egy szerda este volt. A park amúgy valami szervezeté, aki minden bevételből igazi parkokat épít a környéken. Ez viszont max park-oló lehetne, egy nagy betonplacc.

A helyi előzenekart még a kapuban várakozva hallgattam, de kellemesek voltak, Holy Ghost. Engem elsőként a közönség lepett meg, 80%-uk tuti nem hallgatta a Blue Mondayt a maga idején (1983). Fiatalok voltak, és tetemes számban ázsiaiak, talán a városrész miatt, de ovis gyerek meg idősebbek is akadtak. A kékre festett beton viszont jó tiszta volt, ülve várakoztunk, és volt kaja is. Net már kevésbé, mert a többezer fős közönség minden tagja az iphoneján lógott.

Mindenekelőtt a koncert nagyon jó volt, és jól is szólt a hely meg a banda. Teljesen mai hangzással adták elő a régi és új dalokat, és klassz dolog, hogy az elmúlt 33 évben többször is feloszlott zenekar egy ideje újra működik. Nem volt olyan érzésem, hogy csak nosztalgia-összeállás lenne még egy kör gázsiért, mivel az új lemezük is remek, és jó bulit csaptak, ami 57 évesen (legalábbis az énekes, Sumner tekintetében) már nem semmi, a koncert majdnem kétórás volt. Már épp lement a nap, mikor elkezdték. Ceremony.

Érdekes, hogy ahhoz képest, mennyire nem ismertem az egyes New Order dalokat, szinte minden, amit játszottak, nagyon ismerősnek tűnt, talán nemcsak azért, mert hallhattam a számaikat, hanem végül is ebből a fajta zenéből táplálkozik sok mai előadó is. A Joy Division feldolgozásokat (ez de furán hangzik, végül is ők voltak az a banda is) könnyebben be tudtam azonosítani, elsőként az Isolationt. A Blue Monday is sokkal élvezetesebb volt élőben, vizuális extrákkal. Bár elég lassan indult, nem tudtam kivárni, mire megszólal a szöveg:

Szuper videók mentek a háttérben, a kivetítőn közben, főleg mindenféle fényjáték, belekeverve az adott számok videoklipjét, ha volt. Ami nekem ebből egyből beugrott, az a True Faith pofozkodós, táncoló figurái. Részlet. A végére sikerült némi éneklésre és táncolásra is rábírni a közönséget, és persze, elég egyértelmű volt, hogy melyik dallal zárul a koncert. A végén, a Joy Division számok alatt már főleg Ian Curtis emlékvideók mentek. Örülök, hogy ott voltam.

Setlist: Elegia, Crystal, Regret, Ceremony, Age of Consent, Isolation (Joy Division), Love Vigilantes, Here to Stay, Your Silent Face, World, Bizarre Love Triangle, True Faith, 586, The Perfect Kiss, Blue Monday, Temptation. Ráadás: Transmission (Joy Division), Atmosphere (Joy Division), Love Will Tear Us Apart (Joy Division)

Iphones Will Tear Us Apart:

(kösz a videót a feltöltőnek)