Hangadó

Amilyen ütemben a blogolás zajlik, már az is nagy dolog, hogy idei lemezeket hallgatok, mint pl. ezt. Vagy ami eddig leginkább bejött: az új Marilyn Manson lemezt.

A Pale Emperort húzós alapok, ellenállhatatlan ritmus, a jellegzetes, mansonos gitársound jellemzik. Elég jól is szól, és végig megmarad a színvonal. Egymás után szeretem mindegyik számot, de talán a legfülbemászóbb, harmadik track, a Third Day Of A Seven Day Binge a kedvenc. Ebben is feltűnik, hogy a hangszerelésben még néhol tetten érhető, ipari hangzástól inkább a blues-rock irányába mozdultak el, de sebaj. Azért Manson ördögi hangja ellensúlyozza némileg a slágerességet. A téma sem feltétlen idilli, a készítés ideje alatt hunyt el Manson édesanyja Alzheimers kórban. Az albumon tíz dal van, plusz 3 akusztikus verzió a deluxon. A már említett, Third Day of a Seven Day Binge volt az első kislemez még októberben, amit a Deep Six és a Cupid Carries a Gun, ami szintén egy érdekes, hangulatos szám. Bár nagyon kellemes az album, talán egységes hangzása miatt egy idő után azért rá lehet únni.

Most épp az új Moonspellt hallgatom: Extinct, ami szintén hangulatos és szép, az előző albumuk vonalán halad. Dallamos, dark gótzene, klasszikus fordulatokkal. Nem okoz csalódást, de nem is túl különleges. Metálnak már nem igazán nevezném, amit a portugál gótok játszanak, de kellően rockos, és bőven hallunk benne gitárt. Szintén tíz trackes, további négy dallal a delux verzión. A különböző kiadásoknak más-más borítójuk van. Az elvárásoknak megfelelő, jó, ritka hamar megúnható lemez, amit egyszer sem sikerült végighallgatni, csak amikor hagytam, hogy a háttérben szóljon.