Archive for the ‘alter’ Category

h1

Mr. Bungle live

2020-02-20

Aki nem tudná, a Mr Bungle a Faith No More-os Mike Patton 1985-ben alapított zenekara, amit néha-néha feléleszt. A stílus besorolhatatlan, néha egy-egy számon belül is többfélét hallhatunk, mint pl.: heavy metal, avant-garde jazz, ska, disco vagy épp funk, így a zenéjük főleg fura. Sok feldolgozást is játszanak. Eddig mindössze 3 lemezük jelent meg a 90-es években, így a mostani, különleges, egyedi turnén nem is lehetett sejteni, hogy mit hallunk majd a színpadon. A három városban két-két estére korlátozott újraalakulás és turné életre szóló lehetőségnek tűnt, egy rajongó ismerősöm át is utazta érte az óceánt, így szerencsére nekem is úgy alakult, hogy ott lehetettem a 11-i, brooklyni koncerten.

A két előzenekar nem nagyon jött be, de aztán jött az őrület. A zenekari nyúlkoponya elé először egy dallamos intróval lépett fel a maga is nyuszifülekben pompázó Patton, és még később volt egy nyugisabb darab, de az este többi részében egyetlen szót sem lehetett kivenni a főleg kiabálásból álló dalszövegekből, egy darabig még arra is gyanakodtam, hogy lehet, hogy nem is írtak szöveget. Bár aztán azért voltak feldolgozások is, Slayer, Cro-Mags meg olyasmik, mint a La Cucaracha. A zene főleg kemény zúzda, amolyan Anthrax-Slayer metrszésvonalon, tekintve, hogy az Anthrax gitárosa, Scott Ian játszott velük és a Slayer dobos, istencsászár Dave Lombardo. A helyi közönség is jól beindult az itt szokotthoz képest. Az este további bizarr különlegessége volt még, hogy egy rajongó egy barátja végrendelete szerint feldobta a színpadra az illető srác hamvait egy alsógatyába csomagolva. Setlist.

Folytatás itt →

h1

The Cult live in NY

2019-12-12

December 7-én játszott a zenekar a ny-i Capitol Theatre-ben, Port Chesterben. Végre bepótoltam, hogy nem láthattam kedvenceim 1993-ban, és aztán 2007-ben sem Budapesten. Persze, már nem úgy néznek ki, mint a 90-es évekbeli klipekben, de Ian hangja és a banda energiája még kb. a régi. Ráadásul most épp egyik kedvenc albumommal turnéztak, ami a 30 éve megjelent, 1989-es Sonic Temple. Ennek nemrég adták ki az évforduló alkalmából a 30th anniversary deluxe edition-jét, amely 5 CD-ből áll, és az album újramasterelt verziója mellett koncertfelvételt és egyéb ritkaságokat tartalmaz. Az új kiadás borítójának képe volt a háttérben, de az egész teremre vetítettek mindenféle mozgó képeket, az erkélyre és falakra is, ami hangulatos látványt nyújtott.

Folytatás itt →

h1

Antimatter: Black Market Enlightenment

2018-12-12

Mick Moss hetedik nagylemeze egy hónapja jelent meg, ezúttal új kiadónál, mely – a Music In Stone – a sajátja. Az egyórányi zene korábbi albumai mindegyikéhez hasonlóan kitűnő, dallamos, hangulatos, kissé dark, néhol elektronikus, másutt progresszívbe hajló rock, melynek fő éke az énekes-dalszerző különleges, szép hangja (meg a gitárszólók).

Folytatás itt →

h1

Ex-Perfect Name gitáros új zenekarral

2018-02-27

Már egy évtizede alussza csipkerózsika-álmát a 90-es (és 2000-es) évek kultikus darkzenekara, tagjai azonban nem adták fel a zenélést, néha fel-felbukkannak. Most éppen két új klip is készült a 2000-es évek közepén a zenekarban gitározó Molnár László új bandájával, amelyeket egyébként időközben felnőtt fia rendezett. A Lost Hype nevű zenekar kislemezét (a két dalt) már megvehetjük, ill. letölthetjük az interneten, és elvileg májusra már kész lesz az első albumuk is. A zenekarról bővebben itt olvashatunk, és remélhetőleg hamarosan még több zenét hallhatunk és láthatunk tőlük, bíztató a kezdet.

Folytatás itt →

h1

Beborn Beton: A Worthy Compensation

2016-08-17

rég hallgattam már Beborn Betont, de most belefutottam a német szintpop-zenekar legújabb lemezébe (A Worthy Compensation, 20015), és nagyon tetszik, kellemes orgánumú ének, dark, jó hangzású elektronika. Nekem legjobban az első szám, a Daisy Cutter jött be, a Last Day On Earthhöz pedig klip is van.

Folytatás itt →

h1

Alice In Chains live

2016-07-27

aic1 aic2

Nem is tudom, mit írjak egy általam kevéssé ismert zenekarról, bár mindig is tudtam, hogy miről van szó, a 90-es években valahogy nem jött be nekem a zenekar, pedig amúgy pl. a Nirvánát persze, szerettem. Mondjuk ez is elég lehangoló, hogy emlékszem rá, amikor a grunge új volt, negyed évszázada.. Hirtelen kaptunk két jegyet mindenesetre, így először láthattam a zenekart élőben a ny-i Beacon Theaterben, aminek ilyen szép, római kori műdíszlete van. (Fényképezőt nem vittam.) Jól is szólt szerintem.

Folytatás itt →

h1

Muse: Drones

2015-06-09

drones

Pont Muset hallgattam, amikor eszembe jutott, hogy milyen régi ez már, és nincs-e új albumuk, klikkeltem egyet, és lám, épp a minap jelent meg a 2015-ös korong, a Drones. A brit alterock zenekar hetedik lemeze közel három évvel a The 2nd Law után, június 5-én debütált. A borítóját Matt Mahurin tervezte, aki számtalan videóklipen is dolgozott. A zenekar 2013-as koncertalbumuk, a Live at Rome Olympic Stadium után kezdett az új dalok szerzésébe, a korábbi experimentális, szimfonikus elemeket elhagyva, visszatérve a gyökerekhez. A lemez témája többek közt a mélyökológia és a 3. Világháború, valamint az, hogy a világot drónok irányítják drónokkal, hogy mindenkit drónná tegyenek. A címadó kifejezést egyúttal az empátiahiány metafórájaként is jellemezte Bellamy egy interjúban.

Folytatás itt →