Érdekes mód ezt a fiatal, electronicore-t (ne kézdezd, mi az…) játszó, amerikai együttest egy dobfórumon ajánlották, de nagyon bejött, pedig nem olyan ismertek. A 2008-ban, Michiganben alakult banda tagjai: Devin Oliver énekes, Brent Allen énekes, Andrew Oliver billentyűs-vokalista és basszgitáron Jeff Valentine. Nincs állandó dobosuk, de a fenti albumon Luke Holland játszott (egy huszonéves Youtube-sztár). A Treehouse a legutóbbi, ötödik nagylemezük, 2016-ban jelent meg. Folytatás itt →
A kanadai ipari zenekar – Front Line Assembly – legújabb, fenti című nagylemeze februárban jelent meg, de csak nemrég kezdtem hallgatni. Bár nem rossz, szokni kell, hogy megkedvelődjenek az egyed dalok, de egyelőre még nem jutottam el odáig, hogy más is érdekeljen az első, Eye On You címűn kívül. Az viszont végtelenítve megy, és különösen a 3:06 rész (sajnos 19mp híjján nem aranymetszet, kiszámoltam.). Hallgassuk.
13 éves ma a blog. Sajnos még a fontossági listámon jóval előtte szereplő dolgokra is kevés idő és energia jut mostanság – ezért mai, rendhagyó összeállításunkban inkább felsorolok ez alkalomból 13 idei albumot, amiről írni kellett volna. :)
Bár már 8 éves az első, címadó lemez, csak tavaly fedeztem fel a Fever Rayt a Vikings sorozat főcímdalából, ahova csodálatosan passzolt az If I Had a Heart című opusz. A svéd elektronikus zenei produkció valójában Karin Dreijer Andersson énekesnőt takarja, aki a The Knife duót alkotja testvérével. Nehéz leírni különleges hangját és az egyéni zenét is, úgyhogy inkább azt ajánlom, hallgassuk.
Már másodszor hallgatom az új Nine Inch Nails EP-t, az Add Violencet, melyen öt szám van, és abból három tetszik, egy nagyon, úgyhogy elég jó az arány. Csak ráfutott a playlistem, és egyből elragadott az első Less Than a szintijével, tipikus dal, olyan, mint a többi, de hát, attól még jó (vagy épp attól). Utána a sötét, lassú, hangulatos Lovers jön, disszonáns gitár-pittyegéssel, részben megelőlegezve a tuti dalt, a következő, még darkabb This Isn’t the Place c. ipari bluest. Ez is különösen a zongorától szép. A Not Anymore aztán not so good anymore, a végén levő, majdnem 12 perces Background World címűt meg nem is értem, inkább Background Noise lehetne. Jól indul, de 4 perc után már csak recsegés marad belőle. A júliusban kijött albumról két videóklip is készült, Less Than és This Isn’t The Place. A lemez egy trilógia része, amelyet a tavalyi Not The Actual Events c. EP indított el, ami szintén kellemes, bár elég hamar elfelejtettem, de azért kíváncsi leszek a harmadikra is.
Összefoglalom az évet összecsapva, hátha más is bizi. Idén a legtöbbet hallgatott számom a Dream Theater: Moment of Betrayal volt, a legjobb lemez pedig a Pineapple Thief: Your Wilderness. Bár még van egy hónap.. Ha valami 10 pontosról lemaradtam volna, kommentelj. Folytatás itt →
