Érdekes mód ezt a fiatal, electronicore-t (ne kézdezd, mi az…) játszó, amerikai együttest egy dobfórumon ajánlották, de nagyon bejött, pedig nem olyan ismertek. A 2008-ban, Michiganben alakult banda tagjai: Devin Oliver énekes, Brent Allen énekes, Andrew Oliver billentyűs-vokalista és basszgitáron Jeff Valentine. Nincs állandó dobosuk, de a fenti albumon Luke Holland játszott (egy huszonéves Youtube-sztár). A Treehouse a legutóbbi, ötödik nagylemezük, 2016-ban jelent meg. Folytatás itt →
A kanadai ipari zenekar – Front Line Assembly – legújabb, fenti című nagylemeze februárban jelent meg, de csak nemrég kezdtem hallgatni. Bár nem rossz, szokni kell, hogy megkedvelődjenek az egyed dalok, de egyelőre még nem jutottam el odáig, hogy más is érdekeljen az első, Eye On You címűn kívül. Az viszont végtelenítve megy, és különösen a 3:06 rész (sajnos 19mp híjján nem aranymetszet, kiszámoltam.). Hallgassuk.
Már másodszor hallgatom az új Nine Inch Nails EP-t, az Add Violencet, melyen öt szám van, és abból három tetszik, egy nagyon, úgyhogy elég jó az arány. Csak ráfutott a playlistem, és egyből elragadott az első Less Than a szintijével, tipikus dal, olyan, mint a többi, de hát, attól még jó (vagy épp attól). Utána a sötét, lassú, hangulatos Lovers jön, disszonáns gitár-pittyegéssel, részben megelőlegezve a tuti dalt, a következő, még darkabb This Isn’t the Place c. ipari bluest. Ez is különösen a zongorától szép. A Not Anymore aztán not so good anymore, a végén levő, majdnem 12 perces Background World címűt meg nem is értem, inkább Background Noise lehetne. Jól indul, de 4 perc után már csak recsegés marad belőle. A júliusban kijött albumról két videóklip is készült, Less Than és This Isn’t The Place. A lemez egy trilógia része, amelyet a tavalyi Not The Actual Events c. EP indított el, ami szintén kellemes, bár elég hamar elfelejtettem, de azért kíváncsi leszek a harmadikra is.
Ízelítő az új, 8. nagylemezről, melynek címe Endure, és szemptember 9-én jelenik meg a Metropolis Recordsnál. Előrendelhető a zenekar weboldalán itt.
Az új lemezt Tension Tour 2013 néven promótáló zenekar new yorki koncertjét volt alkalmam hétfőn megtekinteni a brooklyni Barclay Centerben, ami egy 19 ezer férőhelyes aréna, és majdnem tele volt. Egyébként klassz hely, tiszta, felszerelt, nagy, jó közlekedéssel, kiváló hangzással, legalábbis a lentebbi üléseken (a felső, iszonyú magas szektorokban már kevéssé). Az előzenekar a Goodspeed You Black Emperor volt, talán egy félórát játszhattak, valószínűleg egy számot. Jó volt, de nem igazán érdekelt senkit, és csak utánuk telt meg a stadion.
Reznor has Nailed it.. Még csak az első számnál tartok, de a múltkori kislemezzel együtt ez már önmagában elviszi nekem az egészet, olyan jó. Illetve már a második dal volt, a Copy of A, ami ennyire bejön, mert az első csak egy kis, zajos intró. A Copy of A is kijött már, mint single, ingyenesen adták az Amazonon. Az a Swarmatron szinti hallható benne, amit a The Social Netrowk filmzenéjében is sokat hallhattunk Trenttől. Utána pedig a már ismerős Came Back Haunted.. A lemez hat különböző borítóval kerül a polcokra szeptember 3-án, a sima, delux, digitális, itunes, japán és vinyl edition más-más dizájnját mind Russel Mills tervezte. Az albumon 14 szám van, a deluxe kiadások második cd-jén pedig még három remix. Az egész lemezt streamelhetjük ituneson.
Mindig is szerettem a Front Line Assemblyt, de sosem mélyedtem el benne, valahogy háttérzenének érzem, pedig legutóbbi játék-sountrackjük is tetszett. Bill Leeb kanadai bandájánál másik projectje, a Delerium jobban bejött, és nem könnyedebb stílusa miatt, hanem, mert több különálló dal megmaradt bennem. FLA dalcímeket nem nagyon tudnék felsorolni, inkább albumonként hallgattam néha, és a legutóbbiakat úgy se nagyon. A mostanitól is hasonló érzésem támadt elsőre, de aztán hamar kiugrott néhány szám, ami tetszik, és 2-3 hallgatás után már nagyon klassz, bár zeneileg már eleve az volt. A hangulatot meg kell találni hozzá, de aztán igazán élvezetes.