Justin Bieber vs. Slipknot – Psychosocial Baby
Archive for the ‘pop’ Category
J2: The Iconic Series
2015-04-17
Talán az eddigiekből már kiderült, hogy szeretem az epikus dolgokat, és most találtam belőle egy csomót. Úgy indult, hogy belefutottam egy minden eddiginél jobban tetsző, szerintem zseniális Far Cry 4 játék-trailerbe, amelynek a látványvilágát, összhangját és mesteri vágásait is ajánlom szemügyre venni (dobpergésre lavina, yeay), de most főleg a zenéről van szó. Gloria Gaynor diszkóslágere, az I Will Survive feldolgozása hallható benne, amelyet Blu Holliday énekel, és a J2 nevű producer írt. A sokoldalú zeneszerző-producer-DJ teljes nevén Jay Singh, indiai származású, brit zenész. Bár kevesen ismerik a nevét (és nem is valami google-barát dolog kétbetűs aliasszal nyomni), számtalan sláger fűződik hozzá, pl. Shakira focivébés dala, a Dare La La La. Mondjuk, az engem nem érdekel. Bezzeg a trailerzenék, amelyek általában gyárilag epikusak és drámaiak és nagyszabásúak… Folytatás itt →
Insurgent OST
2015-03-22
Az Insurgent filmzenéjét egyetlen szám felfedezése után, egy napon belül már sokadszorra forgatom. Ennek is a vegyes előadók általi, 8-számos verzióját, ugyanis külön még a Joseph Trapanese komponálta score is megjelent. Utóbbiból a sountracken csak egy négyperces darab, a Convergence szerepel. Amitől nekem megtetszett a lemez, az az első track volt, a Holes In The Sky a M83-tól, ami egy LA-ből működő, francia, elektronikus zenei banda Anthony Gonzalez vezetésével. Már a filmszéria első része, a Divergent filmzene-albumán is szerepeltek. A fenti számot a HAIM-mel közösen jegyzik, amely egy kaliforniai pop-rock zenekar, melyet három csaj – testvérek – és egy fiú dobos alkotnak. Jó epikus, mint az egész album is, alant hallható. A korábbi filmzenéből még Woodkid tért vissza a Never Let You Downnal (feat. Lykke Li), ami egy szép, lírai szám. Woodkid (Yoann Lemoine) szintén francia zenész, de videóklipek (Katy Perry, Taylor Swift) rendezőjeként is szép karriert tudhat maga mögött.
Vannak rockosabb számok is, mint a Blood Hands a brit Royal Bloodtól, és persze, az Imagine Dragons harci opusza, a Warriors. Valamint Anna Calvi, brit énekesnő száma, a The heart of You is. A másik kedvencem a lemezről, ami az első számhoz hasonlóan promóciós kislemezként is felbukkant, Zella Daytől a Sacrifice. Az arizónai tini (ill. azóta már 20 éves) már 13 évesen megírt egy albumnyi saját dalt, énekében tetten érhetők még country zenei hatások, de a zene inkább elentronikus alapú pop, az epikusabb fajtából. Az utolsóként említett track sem utolsó, hanem nagyon szép: Carry Me Home. Az előadó, SOHN, Bécsben élő, angol (londoni) elektronikus zenész. Rövid, de hangulatos, a filmhez minden bizonnyal remekül illő album.
Manson és Moonspell
2015-03-22
Amilyen ütemben a blogolás zajlik, már az is nagy dolog, hogy idei lemezeket hallgatok, mint pl. ezt. Vagy ami eddig leginkább bejött: az új Marilyn Manson lemezt.
A Pale Emperort húzós alapok, ellenállhatatlan ritmus, a jellegzetes, mansonos gitársound jellemzik. Elég jól is szól, és végig megmarad a színvonal. Egymás után szeretem mindegyik számot, de talán a legfülbemászóbb, harmadik track, a Third Day Of A Seven Day Binge a kedvenc. Ebben is feltűnik, hogy a hangszerelésben még néhol tetten érhető, ipari hangzástól inkább a blues-rock irányába mozdultak el, de sebaj. Azért Manson ördögi hangja ellensúlyozza némileg a slágerességet. A téma sem feltétlen idilli, a készítés ideje alatt hunyt el Manson édesanyja Alzheimers kórban. Az albumon tíz dal van, plusz 3 akusztikus verzió a deluxon. A már említett, Third Day of a Seven Day Binge volt az első kislemez még októberben, amit a Deep Six és a Cupid Carries a Gun, ami szintén egy érdekes, hangulatos szám. Bár nagyon kellemes az album, talán egységes hangzása miatt egy idő után azért rá lehet únni.
Husky Rescue
2013-04-23Indie dream pop jócsaj. A finn trió tagjai: Marko Nyberg, Johanna Kalén és Antony Bentley, 2002-ben alakultak. Atmoszférikus, ambient zenéjük filmekbe is kiváló, így reklámokban is szerepeltek, vagy pl. a Sopranosban (s6e73). Első lemezük a 2004-es Country Falls, ezen hallható a City Lights:
Kavinsky: Outrun
2013-04-18
Már lassan egy hónapja, hogy Kavinsky – Outrun c. albumát hallgatom, mert pont ideális körülmények között találtam rá. Éppen egy autóban szólt a városba menet, a szép, tiszta levegőben a kivilágított, éjjeli metropolisszal a távolban. Az egész lemez hihetetlenül autós zene, egy kicsit emlékeztetett a Tron OST-re is (bár az motor), de nagyon érdekes, ahogy van benne valami, amitől szinte egyértelmű, hogy csak és kizárólag éjszakai autózásról szólhat. Talán a 80-as évek retro feeling, amit a szintetizátorok adnak, és a klipek sztorija, amikben persze, van autó is.
Kavinsky francia house/szintipop DJ, stílusa kicsit rokon a szintén francia Daft Punkkal. 31 évesen adta ki első kislemezét (Testarossa Autodrive) és EP-jét, amit aztán több is követett. Ismertebbé akkor vált, amikor a Drive c. filmben szerepelt a Nighcall c. száma. A 2013-as Outrun az első nagylemeze, 13 dalt tartalmaz, amelyek közül a Protovision jelent meg elsőként kislemezen (még tavaly), és ehhez készült videoklip is. Nekem azonban az Odd Look a kedvencem az albumról, amelyet egy francia BMW-reklámban használtak fel. Meglepne, ha a következő szezon Top Gearben nem hallanánk a zenéjét…