Closure/Continuation Tour
Persze, nem a színpadon, csak az asztalon… Porcupine Tree legók innen. Már csak a tavalyi koncertbeszámolót kéne megírni… Jó volt.
Archive for the ‘rock’ Category
Leprous live in Orlando, FL
2022-03-18
Március 15-én, az orlandói The Beacham klubban melegedett egy kicsit a floridai örök nyárban a norvég progrock banda. A Leprous előzenekara pedig a szintén jó zenét játszó, német The Ocean volt. Mivel pont ugyanekkor játszott a városban a Dream Theater, és Florida egyébként is inkább gazdag nyugdíjasokkal van tele, mintsem progrock rajongókkal, abban reménykedtem, hogy kevesen lesznek a koncerten, és talán sikerül egy pár szót váltani a zenekarral, de szinte telt ház volt. Ezért aztán aláiratni se tudtam semmit, bár árultak a dobos által dedikált, Evans bőröket, de se a méretük nem passzolt az elektromos dobomhoz, se az áruk a pénztárcámhoz, így végül egy különleges Toro pengetővel lettem csak gazdagabb (a gitárosuk neve), meg főleg a koncertélménnyel. Folytatás itt →
Skandi
2021-12-02
Vajon a zenei ízlésemet befolyásolta-e (nem hinném), hogy gyerekkoromban a skandináv keresztrejtvényeket szerettem a Fülesben? Az idei Spotify statszitikám topja mindenesetre svéd-norvég-svéd-angol-norvég lett, úgyhogy arra jutottam, hogy keresnem kell valami kiejtési útmutatót valahol, hogy meg tudjam szólítani a kedvenceimet.
A dobogó csúcsán álló Soennek még a zenekarnevében sem vagyok biztos. Egy interjú szerint szó-en. A dobos mondta, Martin Lopez (gondolom, martin lopez, az Opeth dobosa volt, svéd-uruguayi). További tagok: Joel Ekelöf, Lars Åhlund, Cody Ford, Oleksii Kobel (ez valami Alekszej változat lehet, olekszí?). Az első kettőt bedobtam a google translatebe felolvasni, és olyasmi lett, hogy júel ékélöv, és lars(h) ólund. Koncert: 2022. szept. 17., A38 Hajó! Folytatás itt →
Megadeth, Lamb of God live
2021-09-23
Végre igazi koncerten voltam, pirotechnika, metál, zúzás, tömeg és mosh pit (messziről csak, vénségemre már csak ülőjegy játszik). Long Island tengerparti stadionjában, a new yorki Jones Beachen szoktak nyáron ilyen koncertek lenni, és most újra visszatért az élet. Mivel kültéri a buli, nagy covid-mizéria sem járt vele. Két előzenekarról lemaradtam, az elsőre nem is emlékszem, a Triviumnak meg csak a végére értem oda, mert egész korán kezdtek. Engem mindenesetre a Lamb of God érdekelt, immáron, mint dobos, és a Megadeth volt a bónusz. Ilyen koncertéhesen – tavasszal még egy nyugdíjas dzsessz-estre is elmentem, vannak ősz hajszálaim -, azt hiszem, bármi ekkora buli meghatott volna, de azért nagyon jó volt, hogy pont a kedvenceimet láttam. Setlist: Folytatás itt →
The Pineapple Thief virtuális koncert
2021-04-08
A tavaly új lemezt kiadott és turnéját lemondani kényszerült The Pineapple Thief egy különleges, online koncertet ad április 22-én, Nothing But The Truth címmel, melyre még 25% kedvezménnyel kaphatók elővételi jegyek. Az on-demand show magyar idő szerinteste 7-kor indul, és 26-áig lehet bármikor megtekinteni. Jegyek itt.
Leprous: Pitfalls
2020-11-11
A Gazpacho után újabb norvég progzenekart mutatnék be, legújabb felfedezésem ugyanis a már 2001 óta létező, notoddeni zenekar, a Leprous. A Pitfalls hatodik – és legjobb – stúdióalbumuk, 2019-ben jelent meg. Dobfórumokon olvastam először a zenekarról, ahol is a lemez utolsó számának, a The Sky Is Rednek a dobost és játékát bemutató, alábbi videóját ajánlották, és le is esett az állam. Azóta már több tucatszor megnéztem / meghallottam, de még mindig ugyanolyan döbbenetes és ugyanakkora élmény, mint elsőre volt. Pedig nem is rövid szám, 11 perc. A dobos, Baard Kolstad, 2014 óta van a zenekarral, és az utolsó három albumon szerepelt. Egyértelmű tehetsége, ügyessége mellett külön említésre méltó kreativitása is, nem csak eljátszani, megírni is nagy szám ezeket a különleges, egyedi részeket. Mondjuk, a lemezen igazából ez az egyetlen ilyen dob-fókuszú, komplikált ritmusú szám, mindenféle ritmusképlettel.
Gazpacho: Fireworker
2020-11-10
Szintén szeptemberben jelent meg a Kscope-nál egy másik kedvenc prog zenekarom új lemeze, a norvég Gazpacho Fireworker c., 11-ik albuma. A prog / art rock zenét játszó csapat eddig is egyéni hangzása ezúttal még bátrabb lett, a korlátoktól mentes albumon 5 dal található, amelyekből kettő elég hosszúra sikerült. Az utolsó szám 15 perces, az első, Space Cowboy pedig közel 20. Ez lett a lemezről a kedvencem, nagyon szép, megható zongoradallammal indul, erőteljesebb rock gitáros részekkel bővül ki, aztán egyszercsak egy nagy kórust hallhatunk, kissé rockopera az egész, de igen változatos. Ez az egy szám maga egy külön lemez lehetne, annyi sok minden belekerült, de élmény hallgatni. Az album egyébként szokás szerint valami nagyszabású, filozófiai elképzelést jár körül, amiről részletesen olvashatunk a weboldalukon. Ebbe annyira nem merültem el inkább, mert nem szeretem, ha megmondják, mit gondoljak.