Archive for the ‘symphonic’ Category

h1

Gazpacho: Fireworker

2020-11-10

Szintén szeptemberben jelent meg a Kscope-nál egy másik kedvenc prog zenekarom új lemeze, a norvég Gazpacho Fireworker c., 11-ik albuma. A prog / art rock zenét játszó csapat eddig is egyéni hangzása ezúttal még bátrabb lett, a korlátoktól mentes albumon 5 dal található, amelyekből kettő elég hosszúra sikerült. Az utolsó szám 15 perces, az első, Space Cowboy pedig közel 20. Ez lett a lemezről a kedvencem, nagyon szép, megható zongoradallammal indul, erőteljesebb rock gitáros részekkel bővül ki, aztán egyszercsak egy nagy kórust hallhatunk, kissé rockopera az egész, de igen változatos. Ez az egy szám maga egy külön lemez lehetne, annyi sok minden belekerült, de élmény hallgatni. Az album egyébként szokás szerint valami nagyszabású, filozófiai elképzelést jár körül, amiről részletesen olvashatunk a weboldalukon. Ebbe annyira nem merültem el inkább, mert nem szeretem, ha megmondják, mit gondoljak.

Folytatás itt →

h1

Apocalyptica live NY

2016-05-21

apo1 apo2

Először láttam élőben a finn csellómetál-zenekart, és sajnos csalódást okoztak, de talán nem az ő hibájuk. A lemezeiket továbbra is szeretem – főleg az utolsó hármat – és agyonhallgatom, de a koncertről korán leléptem, illetve későn, ha belevesszük, hogy végtelen sokáig tartott a két, unalmas, amerikai előzenekar műsora (10 Years, Failure Anthem).

Folytatás itt →

h1

Dream Theater: The Astonishing

2016-02-04

astonishMegjelent az amerikai prog metál zenekar 13. stúdióalbuma (jé, még csak 13? már 31 évesek..). A Roadrunner Record által kiadott, NY-ban, Long Islanden felvett The Astonishing egy disztópikus koncept album, dupla, 34 dallal, ami több, mint kétórányi zene. A címe szerint “bámulatba ejtő” korongot azért a magas labda ellenére nem nevezném astonishingnak, de jó lett, és van rajta egy-két tetszetős szám. Sok hasonló stílusú is akad, így azért vannak fárasztóbb szakaszai is. A két kislemezes szám: a The Gift of Music és a Moment of Betrayal, utóbbi lett a kedvenc számom a lemezről. Előbbihez pedig készült már klip is.

Folytatás itt →

h1

J2: The Iconic Series

2015-04-17

j2

Talán az eddigiekből már kiderült, hogy szeretem az epikus dolgokat, és most találtam belőle egy csomót. Úgy indult, hogy belefutottam egy minden eddiginél jobban tetsző, szerintem zseniális Far Cry 4 játék-trailerbe, amelynek a látványvilágát, összhangját és mesteri vágásait is ajánlom szemügyre venni (dobpergésre lavina, yeay), de most főleg a zenéről van szó. Gloria Gaynor diszkóslágere, az I Will Survive feldolgozása hallható benne, amelyet Blu Holliday énekel, és a J2 nevű producer írt. A sokoldalú zeneszerző-producer-DJ teljes nevén Jay Singh, indiai származású, brit zenész. Bár kevesen ismerik a nevét (és nem is valami google-barát dolog kétbetűs aliasszal nyomni), számtalan sláger fűződik hozzá, pl. Shakira focivébés dala, a Dare La La La. Mondjuk, az engem nem érdekel. Bezzeg a trailerzenék, amelyek általában gyárilag epikusak és drámaiak és nagyszabásúak… Folytatás itt →

h1

The Grandmaster OST

2013-11-11

 grandm-ost

Wong Kar Wai (Chungking Express, Szerelemre hangolva, 2046..) legújabb filmje, az itthon is bemutatott A nagymesternem nyerte el tetszésemet, de a filmzenéjét ajánlom. A film egyébként a legendás kung fu mester, Ip Man életét mutatja be, a múlt század közepe táján (ő lett később Bruce Lee mestere is). A film zenéjét Shigeru Umebayashi szerezte, akiről a My Blueberry Nights kapcsán is említést tettünk már (szintén WKW film).

Folytatás itt →

h1

Platina Data OST

2013-06-30

A Platina Data (2013) c. japán film a közeli jövőben játszódik, gyilkossággal vádolt DNS-kutatóval és nyomozóval, még nem láttam, de jó, futurisztikus, gépies scifi-zenéje van. Néhol Platinum Dataként is szerepel, de a japán cím (Puratina Deta) alapján, ill. a cd-borító szerint az első változat a helyesebb.

Egy fiatal, japán zeneszerző, Hiroyuki Sawano követte el a soundtracket, aki főleg tévé és anima (Guilty Crown) zenéken dolgozott eddig, és úgy tűnik, nagy kedvelője a görög ábécének, mert több lemezén is tele vannak a dalcímek alfa, béta, omegákkal. (Először azt hittem, csak a karakterenkódolás ment félre..:)

Folytatás itt →

h1

Serj Tankian – Orca (Symphony No. 1)

2013-06-24

orcaAzt hiszem, lemaradtam valamiről, hogy Serj Tankian, a System of a Down énekese klasszikus zenei szimfoniát írt, az valahogy meglepett. Az is, hogy jó, mert a sokoldalú művész ebben a témában nem végzett akadémiát. Harmadik szólólemeze, a tavalyi Harakiri előtt már tudni lehetett, hogy több, más stílusú album is tervben van, a fenti mellett egy jazzes és egy elektronikus is várható.

Az igazság, hogy szimfonikus zenét is adott már ki, az első szólólemeze alapján készült Elect the Dead Symphonyt, amit nem ismerek, és második szólólemeze, az Imperfect Harmonies is szimfonikus rock, de azért ezekben van ének meg gitár. Az Orca azonban végig instrumentális, nem vegyül bele más stílus. A 34 perces, egybefüggő mű négy, kb. 8 perces részből áll: Victorious Orcinus, Oceanic Subterfuge, Delphinus Capensis, Lamentation of the Beached – a fő téma, az orca, a kardszányú delfin, amelyet gyilkos bálna néven is ismerünk, és természetesen mint szimbólum jelenik meg.

Folytatás itt →